"Újonnan kell születnetek"
Május 25.
Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek." (Jn 3,5-7)
Jézus szomorúan nézett a távozó gazdag ifjú után. A tanítványok kérdésére: "Akkor ki üdvözülhet?", így válaszolt: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19,26)
Ez a mondat - hála az Istennek! - az újonnan születésre is vonatkozik. Hiszen annak szükségességét Jézus határozottan állítja: "Újonnan kell születnetek!" Az eddigiek során viszont oda jutottunk: "Az újonnan születés emberileg lehetetlen." Lehetetlen, és mégis kell? Az ellentét feloldása az itt szereplő görög szó kettős jelentéséből fakad. Egyszerre igaz: "Újonnan kell születnetek!" És jogos a másik fordítás is: "Felülről kell születnetek!" Ami nekünk lehetetlen, azt ő megteheti, s meg is cselekszi értünk és bennünk! Így történt születésünk is. A "születni" szó nem cselekvést, hanem történést fejez ki. Nem mi, édesanyánk cselekedett, amikor a világra szült. A testi születésnek elszenvedői voltunk. Nem mi tettük, megtörtént velünk. Születésünk tehát Isten által irányított sorsunk döntő állomása. Nem tőlünk függött, hova, mikor szülessünk meg, kinek a gyermeke legyünk. Lehet, hogy a tény kiábrándító, ám az újonnan születéssel kapcsolatban ez már sokkal inkább felemelő és hálára késztető. A felülről való születés olyan gyökeres változás, mely csak a születéshez hasonlítható! Ez is történik velünk. Ellent is állhatunk, de jobb, ha örömmel fogadjuk, s akaratunk is belesimul a Lélek akaratába. Jézusunk parancsolja, a Szentlélek pedig végrehajtja rajtunk - felülről - az újjászületést. Újjászül, s ez nem fokozatos, részleges javulás. Nem pillanatnyi fellángolásból eredő, úrvacsorai oltárnál elrebegett fogadkozásunk hellyel-közzel való megvalósítása, hanem alapvető változás. A Szentlélek odavisz Jézushoz, meggyőz az Atya szeretetéről, hogy többé ne meneküljünk előle, ne lázadjunk ellene, ne féljünk tőle, hanem bízzunk benne, mint Atyánkban. Tehát ne magunkban, hanem őbenne. A felülről születés végül is szívcsere, a Szentlélek eltávolítja kőszívünket, és hússzívet ad helyette (Ez 11,19). A kőszívbe senki más nem fér bele, csak önmagunk. Az ajándékba kapott új szívben szállást kap az Isten és minden embertársunk!
Uram! Szentlélek Isten!
Tudom, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni. Te hívtál az evangélium által, te szültél újjá szereteteddel, te tartasz meg a hitben. Áldott légy ezért örökké! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
