Aki megalázza magát, azt felmagasztalják Mt 23,12

Május 4.
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: "Uram, segíts rajtam!" Jézus erre így válaszolt: "Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak." Az asszony azonban így felelt: "Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!" És meggyógyult a leánya még abban az órában. (Mt 15,25-28)

A kánaáni asszony kiáltozva futott a tanítványaival haladó Jézus után. A Mester először hallgatott, majd keményen elutasította. Jézus szokatlan magatartása azonban nem riasztotta vissza a leányáért aggódó kétségbeesett anyát. Benne lehetett utolsó reménysége, kérése meghallgatásáért pedig mindenre kész volt. Jézus viszont sokat követelt tőle. Először is hitet, annak teljes bizonyosságát és megvallását, hogy ő tud segíteni. Azután teljes alázatot. Elismerését annak, hogy kérése teljesítését nem várhatja el. Egyáltalán nem magától értődő, hogy az Ura szavára máskor nem figyelő ember, amikor szüksége van rá, egyszerűen hozzá fordul. Hiszen az Isten nem automata, ha kell, "bekapcsolom", máskor meg akár el is feledkezem róla. Nem is olyan, mint az a falusi édesanya, akitől a városba költöző fiú így búcsúzott: "Ha rosszul megy a sorom, majd írok vagy jövök!" Ez az asszony megérezte, hogy Jézus tulajdonképpen nem mondott nemet, csupán próbára tette hitét és alázatát. S az utóbbiról tökéletes bizonyítványt állított ki, amikor a Mester egyáltalán nem hízelgő hasonlatát nemcsak magára vette, de válaszában szaván is fogta: "Úgy van, Uram! Nem érdemlem azt, hogy segíts! De gazdagon terített asztalodról nekünk is jut, s egy morzsa is elég!" Ez az asszony rávette Jézust elutasítása megváltoztatására. Nem jajveszékeléssel, nem sok beszéddel, nem hízelkedéssel. Még kevésbé csellel vagy fenyegetéssel, átkozódással vagy erőszakkal. Ezekkel szemben Jézus erős. Csak a hamisítatlan szeretet talaján nőtt hit és alázat "győzte le" Jézust. Hol van tőle az a másik asszony, aki ezt kérdezte papjától:
- Ha engem nem hallgat meg az Isten, akkor kit?
- Én nem lennék ilyen követelődző az Isten előtt, hiszen az Írásban ezt olvassuk: legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)
- Csak nem azt mondja, hogy nem vagyok különb a szomszédasszonynál?! - hangzott a megdöbbentő válasz, egy gőgös keresztyén válasza.

Uram!
Szánj meg engem súlyos gondommal együtt, irgalmas Jézusom. Elég, ha egyetlen szót szólsz. Egy morzsa is elég kegyelmed asztaláról, de az kérésem meghallgatása, gyógyulásom. Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.