Imaharcossá kell lennünk!

Május 8.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: [...] legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; [...] mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Mt 6,9-10.13)

A Miatyánk harmadik kérésének fundamentuma az Isten kinyilatkoztatott akarata. Ő pedig "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim 2,4). Ezért azt kérjük ebben az imádságban, hogy hajtsa végre üdvözítő akaratát, ébresszen élő hitre minket és minden embert. Csak az az ő akarata, ami a fenti célt segíti. Pedig mennyi minden történik ebben a világban, amit nem az Isten akar! Nem akarja, hogy halálra gázoljon bárkit is a felelőtlen autós. Nem akarja, hogy szülők gondatlanságból elhanyagolják gyermekeiket. Nem akarja a borzalmas háborúkat, a városok pusztulását, az árván maradt gyermekek sanyarú sorsát. Nem az Isten, az ember teszi siralomvölggyé ezt a földet, az emberiség számláját terheli a tengernyi könny és m inden jajszó. Isten népe nem teheti azt, hogy e bajok láttán kesergőket, sőt szenvedő embertársainkat azzal vigasztaljuk: "Nyugodj bele, nem tehetünk semmit Isten akarata ellen!" Ellenkezőleg! Mindazoknak, akik imádkoznak a harmadik kérés szavaival, harcolniuk kell a gonoszság erői ellen. Akkor is, ha a bajok egy része büntetés. Az ellene lázadt embert büntette meg az Úr a munka terhével, a szülés fájdalmával, a férfi-nő kapcsolatának nehézségeivel. Természetesen még a büntetés terhein is szabad könnyítenünk. A döntő harcot persze az Isten kezdte el, ahogyan az ősevangéliumban megígérte: az asszony utódai közül valaki majd rátapos a kígyó fejére (1Móz 3,15). Ez a valaki Jézus, az emberré lett Isten, aki eredményesen harcol az ősellenség ellen, és ebben a harcban bennünket is megsegít. Ezért kell ismernünk és megvallanunk mindazt, amit életünk során vétettünk Isten akarata ellen. Ezért kell hinnünk megvallott bűneink bocsánatát. Ezért kell tudnunk, hogy egyedül a szeretet hatalmával lehet felszámolni világunkban a bűn következményeit. Vegyük észre, hogy ennek ellenére is érhetnek bajok, bukások, amire könnyen azt mondjuk: "Ezt már nem akarhatja az Isten!" Az ige fényében azonban felfedezhetjük Isten mindenben munkálkodó kezét. És elmondjuk: "Bizony, javamra vált a nagy keserűség." (Ézs 38,17)
"Isten jó és kegyelmes akarata meglesz imádságunk nélkül is, mégis azt kérjük, hogy bennünk is meglegyen." (Kis káté)

Uram!

Te szent akaratod legyen
E földön, miként mennyekben!
Ha szenvedünk, türelmet adj,
Jó s balsorsban velünk maradj!
Irtsd ki a rossz indulatot,
Mely megszegi akaratod! (EÉ 72,4)Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.