Kiengesztelődés nélkül nincs belépés Isten Országába
Május 10.
Jézus mondta: "Ti tehát így imádkozzatok: [...] és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, [...] mert tied az ország, a hatalom, és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Mt 6,9.12-13)
A Miatyánk negyedik és ötödik kérését az "és" kötőszó kapcsolja össze. Ez az első "és" ebben az imádságban. A két kérés összetartozik, a bűnbocsánat tehát éppúgy kell az embernek, mint a falat kenyér. A kenyeret a mai napra kérjük, bocsánatot pedig minden eddigi vétkünkért és mulasztásunkért. Aki ezt elmulasztja, összeroppanhat a teher súlya alatt. Az írásmagyarázók valamennyien hangsúlyozzák, hogy e nélkül a kérés nélkül nem is állhatunk oda Isten elé. Ő jobban ismer minket saját magunknál, előtte nem tudunk semmit eltitkolni. Mi mint szülők rápirítunk kéréssel elénk álló gyermekünkre: "Az imént engedetlenkedtél, tiszteletlenül visszafeleseltél, nem kellene-e előbb tisztáznunk, ami történt?" Így Atyánk is, ha bűneinkre tekint, akár minden kérésünket elutasíthatná. Aki ezt nem veszi komolyan, akár ne is imádkozza a Miatyánkot! A szövegben a "vétek" szó szerepel. Ez a régies szó adósságot jelent, tartozást. Urunktól kölcsönbe, bizományba kaptuk az életünket, tehetségünket, családunk fészekmelegét, szeretteink gondoskodását. Mi pedig sem szeretteinknek, sem Teremtőnknek nem törlesztettük adósságunkat. Szeretettel tartoztunk, helyette sebeket okoztunk hálátlanságunkkal, bizalmatlanságunkkal, s ez az adósságunk nem fogy, de napról napra növekszik. Valóságos és megfizethetetlen. Nem azokat szerettük, akiktől egész életünk során szeretetet kaptunk, hanem saját magunkat. Ez a legfontosabb, erre csak ráadás minden elkövetett bűn, az isteni és emberi törvények áthágása. Minderre egyetlen megoldás van: bűnbánattal kell kérnünk, Istenünk ne büntessen, helyette gyakoroljon kegyelmet. Senki sem mondja, hogy könnyű bocsánatot kérni. S ugyanúgy nehéz a megbocsátást gyakorolni. Aki átélte már az Istentől kapott bocsánat örömét, és átgondolva imádkozza ezt a kérést, tulajdonképpen azt mondja. "Uram, úgy szeretnék én is másnak megbocsátani, ahogy te nekem elengeded adósságaimat, és eltörlöd múltam minden fekete foltját!" Aki pedig ezt a kérést nem veszi komolyan, vagyis nem kész megbocsátani haragosának, még ellenségeinek is, tulajdon fejére kéri Isten haragját: "Uram, itt a példám, én nem bocsátok meg, te is így bánj velem!" Aki így cselekszik, saját magának ellensége!
Uram!És bocsásd meg bűneinket,
Hogy ne terheljék lelkünket,
Amint mi is megbocsátunk,
Ha vétett felebarátunk!
Szelídség és jóindulat
Így egyesíti nyájadat. (EÉ 72,6)Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
