Hit Jézusban
Május 29.
Jézus mondta: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
Úton-útfélen hallani: hit nélküli ember nincs. Az ilyen hit azonban sokféle: az egyik törekvései igazában hisz, a másik céljai elérésében vagy abban, hogy előbb-utóbb jóra fordul minden. Sokan pedig miután emberekben vagy elvekben csalódtak, önmagukban hisznek. Akadnak olyan magukat keresztyéneknek vallók, akik csodaváró hitben élnek. Feltételeket szabnak az Istennek, s ha azok teljesülnek, hisznek, ha nem, elfordulnak. Jézus nem erről beszél. Ám arról sem, ha valaki egyháza tanítását, a dogmatika tételeit vizsgálgatva "leltárt készít" magának, megállapítva, hogy a nagyját elfogadja és hiszi, a többivel kapcsolatban fenntartásai vannak. De majd igyekszik azokkal is "megbarátkozni". Amikor Jézus hitről beszél, "szótárában" a hit szó nem a "miben hiszek", hanem a "kiben hiszek" kérdésre adott válasz. Hitünk nem tantételekhez, hanem személyhez kötődik, pontosan őhozzá, Jézus Krisztushoz. Erős kötődés ez, elsősorban bizalom. Csecsemőkorunk óta bíztunk így édesanyánkban, akinek szava az éjszaka sötétjében elég volt arra, hogy félelmünk elmúljék. Édesapánk erős kezébe kapaszkodva pedig bátran keltünk át a forgalmas úton. A tapasztalatainkból táplálkozó bizalom kötött hozzájuk. "Bennem higgy!" - biztat Jézus. Szava - mint rendesen - egyszerre felszólítás és ajándék. "Ne aggodalmaskodj!" - mondja, s ezzel bizalmat ajándékoz nekünk, szavai nyomán pedig eltűnik szívünkből az aggódás. S ez így van nem csak a mindennapi kenyérrel kapcsolatban. Jézusban hívő emberek gyorsabban gyógyulnak, könnyebben élnek együtt a betegséggel, vagy néznek szembe a halállal. Felmérhetetlen kincs a bizalom. Akik Jézusban hisznek, azt is hiszik és vallják, hogy ő minket - elveszett és megítélt embereket - megváltott, egyszer s mindenkorra magáévá tett. Ez a hit életfordulatot munkált bennünk. A Jézussal való találkozás előtt mindennél jobban szerettük önmagunkat, most nemcsak az Urat szeretjük, de minden gyermekét is. Jézusban hinni, ez követését is jelenti. Hiszen ő mondotta. "...aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi [...]." (Jn 14,12) Aki hisz benne, lába nyomába kell lépnie!
Uram!Hiszek benned, Jézusomban, Ha szenvedés érne engem,
Krisztusomban, én Uramban. Te vigasztalj keresztemben,
Isten Fia, légy oltalmam! S ne hagyj soha elcsüggednem!
Ki Atyád jobbján ülsz mennyben,
Vonj magadhoz, Jézus, engem,
Koronámat add elvennem! (EÉ 251,4-6)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
