Uram, adj alázatot!
Május 3.
Jézus [...] visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: "Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!" Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. (Mt 15,21-23)
Olykor meglepő helyről, váratlanul kiált valaki Jézus vagy az Isten után. A rendszerváltás idején valamelyik kisváros lelkészéhez állított be egy ismeretlen: "Lelkész úr, kudarcot vallottam fiam nevelésével. Csináljon vele valamit! Azt sem bánom, ha megkereszteli!" Mi ez, ha nem kiáltás? Szabó Lőrinc költőt óvodáskorú kisfia lepte meg azzal, hogy verset írt, azazhogy csak kigondolt. A kétsoros verset így mondta el: "Az életet adja, adja, egyszerre csak abbahagyja."
- Kiről szól a versed? - kérdezte az apa.
- Hát az Istenről, az a címe! - volt a meglepő válasza annak a gyermeknek, aki az apjától nem hallott az Istenről. Mi ez, ha nem kiáltás? (Lóci verset ír)
Az a tény, hogy Jézus először nem válaszolt az utána kiáltó asszonynak, erősen elgondolkodtató. Lehet, hogy a tanítványok közbenjárására várt. Ők pedig megszólaltak, s bizonyára nem is csak nyugalmuk érdekében. Kérik Mesterüket, s ezzel kezdik megtanulni azt, amit majd egész életükben tenniük kell: együtt kiáltani a Jézus után kiáltókkal. Még akkor is, amikor ő keményen elutasító: "Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." (24. vers)
Igen, akkor is kiáltanunk kell, amikor nem értjük Urunk hallgatását, amikor elutasítása fájdalmat okoz. Tudnunk kell azt is, hogy Isten országában egyik embernek sincs több joga, mint a másiknak, sőt joga egyiknek sincs, mert minden ajándék. Ajándék annak, aki már a határon belül tudja magát, s ezért helyét eleve biztosítottnak érzi. S ugyanúgy ajándék annak, aki most kopogtat, s bizonytalan még kiáltása is. Kiáltani pedig mindenkinek joga van!
Uram!
Adj nekem látó szemet és halló fület, hogy észrevegyem mások ínségét és meghalljam mások kiáltását. Taníts meg együtt kiáltanom az utánad kiáltókkal, akkor is, ha nem szeretetre méltóak. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
