Neked is szól a missziós parancs!
Május 17.
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." (Mk 16,14-15)
Urunk úgy távozott a fizikai világból az Isten láthatatlan szellemi valóságába, hogy legdrágább kincsének, az evangéliumnak hirdetését követőire bízta. Ezzel a missziói megbízatással kapcsolatban mindig ugyanaz a kérdés: alkalmas-e a tizenegy és alkalmasak vagyunk-e mi, mai tanítványai erre a hatalmas feladatra? Hiszen Urunk kénytelen volt először megdorgálni tanítványait hitetlenségük és keményszívűségük miatt, s csak azután hangzott el küldő parancsa. Ki állíthatná közülünk, hogy Jézus mai szolgái jobbak az akkoriaknál? Semmiképpen nem jobbak! Mi, maiak éppúgy ingadozunk hitükben, éppúgy vétkezünk a hűség és a tisztaság ellen, mint ők. Urunk akkor is, ma is óriási kockázatot vállal elhívott szolgáival. Mégis így tesz, s jól teszi! Jézus úgy szabadít meg hitünk gyengeségeitől, hogy azok ellenére szolgálatba állít, mintha azt mondaná: "Ne foglalkozz túl sokat saját alkalmatlanságoddal, hirdesd azt, amit már megtapasztaltál, megértettél, sőt átéltél!" S az alkalmatlan szolga tanítva tanul, s tanulva tanít. A Szentlélek csodája, hogy miközben sántaként másokat támogat, maga is erőre kap. Az evangéliumi történetekben sokszor olvashatunk Jézus áldott mozgékonyságáról. Folyton úton volt: "hajóra szállt", "bejárta a városokat és a falvakat mind". Nekünk is át kell vennünk ezt a tempót. Tanuljunk letérdelni, amikor párbeszédet folytatunk megbízónkkal; fontos, hogy üljünk a katedrán, amikor tanítványokat tanítunk. Szószéken állnunk kell az igét hirdetni. Ugyanakkor misszionáriussá is kell lennünk, utána kell mennünk a nyájnak, s pásztorként meg kell keresnünk az elveszetteket. Talán nincsenek is fizikailag messze, talán ott élnek egészen közel hozzánk. Ránk van bízva tehát az egyetlen és páratlan evangélium. A betlehemi angyali híradás és a húsvéti örömhír. Amit Jézus elmondott a Hegyi Beszédben és nagyszerű példázataival. Amit megpecsételt kereszthalálával, s amit az Atya hitelesített Fia feltámasztásával. Az evangélium lényegét így is megragadhatjuk: Istenünk nem hagyta magára ezt a világot, s benne legfőbb teremtményét, az embert!
Uram!
Köszönöm, hogy alkalmatlan voltom ellenére is szolgálatba állítottál. Köszönöm, hogy amit megértettem, el tudtam mondani másnak. Köszönöm, hogy mire elmondtam, meg is értettem. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
