Dicsérd az Urat, te világ!
Május 2.
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: "Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!" De ő így válaszolt: "Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." (Lk 19,39-40)
Nagyszerű lehetett a Jézust kísérő éneklő tömegben bevonulni Jeruzsálembe! Sokan vagyunk, sokan tartozunk neki hálával. S hálánkat nem is titkoljuk, világgá kürtöljük, hadd vegyen róla tudomást a főváros rátarti népe. Énekelünk is, hiszen az Istent dicsérő énekek szövege és dallama nélkül nem tudnánk kifejezni azt, ami csordultig eltölti szívünket: "Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" (38. v.) Jézus körül sokszor szólt az ének. Édesanyja, Mária is dalra fakadt, amikor Gábriel bejelentette fia születését. Karácsony éjjelén az angyalok énekelték bele az éjszakába ég és föld örömét. Kik voltak ott az ünnepre igyekvő zarándokok között az éneklő tömegben? Bizonyára sokfélék lehettek, de olyanok is, akiknek nyomós okuk volt arra, hogy Jézust kövessék és dicsérjék. Olyan, mint a jerikói vak, akinek gyógyulása után nem kellett koldulnia. Vagy mint Zákeus, aki üdvösséget nyert Jézustól, de a vele való találkozás után becsületét is visszanyerte. Egy meggyógyított leprás, aki nem szorult többé kegyelemkenyérre, sőt gondoskodni tudott gyermekeiről. Talán a tetten ért házasságtörő asszony, aki nemcsak életben maradt, de házassága is helyreállt. Hálás emberek, kiknek eszük ágában sem volt elhallgatni! S lám, akkor sem volt mindenki Jézus követője. A felháborodott farizeusok elvárták volna, hogy maga Jézus teremtsen csendet. Azóta is csitítgatnak a gúnyolódók, a közömbösök és a jóakarók: "Tartsd magadban örömödet! A vallás magánügy! Ráérsz minderre, ha megöregszel!" Jaj nekünk, ha tapintatból hallgatjuk el Jézus iránti örömünk kifejezését! Jaj nekünk, ha helyettünk a "köveknek" kell kiáltaniuk! Bizony voltak s vannak kiáltó "kövek". Kajafás, a főpap, aki megjövendölte, hogy Jézus a népéért fog meghalni (Jn 11,49-52). Pilátus pedig szemébe mondta a Jézus halálát követelő tömegnek, hogy királyukat fogja keresztre feszíteni (Jn 19,14-15). A római százados meggyőződéssel kiáltotta, hogy a kiszenvedett Jézus az Isten Fia (Mt 27,54). Isten népének azonban nem kell megvárnia a kövek kiáltását! Nem hagyhatjuk másra a szívünkből fakadó istendicséretet!
Uram!
Ne engedd, hogy csak a borús napokat számoljam, hogy mindig veszteségeimet soroljam! Számtalan köszönni valóm van. Taníts meg örülni, s hálás szívvel dicsérni téged mindenért! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
