Uram, hálát adok...
Május 1.
[...] a főpapok és az írástudók [...] így szóltak [Jézushoz]: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?" (Mt 21,15-16)
A főpapokat és az írástudókat felháborítja a Jézus körül összegyűlt meggyógyultak csoportja, elsősorban a gyermekek hozsannázása. Megpróbálják őket rendreutasítani, s miután ez nem sikerült, elvárják, hogy Jézus csillapítsa le a gyermekek örömét és éneklését. Ő pedig erre nem hajlandó. Miért is tenné? Senki istendicséretét nem akarja elhallgattatni! Különösen, ha abban beteljesedni látja a zsoltárének sorait: "Ó, Urunk, mi Urunk! [...] Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót." (Zsolt 8,2-3) A gyermekeket általában nem könnyű elhallgattatni. Akkor sem, amikor éhesek, vagy csupán magukra akarják irányítani a figyelmet, netán engedményt szeretnének elérni. Amikor pedig a csodákat véghezvivő Jézust és az Istent dicsérik, vétek lenne még csak csitítani is őket! Alkalmanként példát kellene vennünk róluk, hiszen ők spontán cselekszenek, tetteik várható következményeit nem is mérik fel. Nem ismerik sem a kétszínűséget, sem a kétfelé sántikálást. A múlt század ötvenes éveiben műtőasztalra került hétéves kislányt szeretettel készítette fel az orvos: "Most elaltatunk, s míg alszol, meggyógyítunk!" "Ha aludni fogok, akkor elmondom az esti imádságomat!" S felült a műtőasztalon, imádkozott... A műtétet végző orvos - hosszú idő után - azon az estén újra imádkozott. "Gyermekek és csecsemők által" cselekedett az Úr!
Nyitott szemeket kell kérnünk Urunktól! Amikor észrevesszük mások örömét, és számba vesszük Isten nekünk adott ajándékait, szóljon szánkon a mindenható Isten dicsérete!
Uram!
Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jólesett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.
Hogy akik szerettek, szépen szerettek, és hogy nem kellett nem szépen szeretnem, hála legyen.
Hogy amim nem volt, nem kívántam, és sohasem volt elég, aki voltam, hála legyen.
Hogy ember lehettem akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni, hála legyen.
Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen!
Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen! és ma is kiálthatom: úgy legyen! és holnap és holnapután és azután is akarom énekelni: úgy legyen! - hála legyen, Uram! hála legyen!
(Sík Sándor: Te Deum )
Ámen.
