Kérjétek az aratás Urát...

Május 14.
Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába." (Mt 9,36-38)

A társadalom kutatói tudják, hogy az ország lakosságának hány százaléka lehet sehova nem tartozó, gazda nélkül kallódó, "pásztor nélkül" élő ember. Ám tudományos módszerek nélkül is észrevesszük, milyen sokan vannak "elgyötörtek" közöttünk. Egykor kihasználták vagy kifosztották őket, s miután semmijük sem maradt, eldobták őket. Vannak "elesettek" is, akiket letepert a háború vagy a gazdasági válság, s így véglegesen a földre kerültek. Azóta senki sem törődik velük, de - bizalmatlanságuk miatt - már ők sem fogadnak el senkitől segítséget. Amikor Jézus "bejárta a városokat és a falvakat", azonnal észrevette a sokaságban a gazdátlanokat, a pásztor nélkül valókat. Megszánta őket, meggyógyította a betegeket, s a további feladathoz munkásokat keresett "azonnali belépésre". Hiszen ez a sok elgyötört és elesett ember azt jelenti, hogy érett a gabona az aratásra. Szükség van munkásokra! "Kérjétek - fordult tanítványaihoz - az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába."
Az aratás képe legtöbbször az utolsó ítéletet jelenti a Szentírásban. Ebben az esetben az az aratás, amit Jézus végez. Összegyűjti Isten szétszórt népét, hirdeti az evangéliumot, letörli a sírók könnyeit, támogatja a gyengéket, s válogatás nélkül törődik mindenkivel. Tőlünk pedig azt várja, hogy ezért a munkáért és új munkásokért mi is imádkozzunk. Ám annak is örül, ha a nyáj már megtalált tagjai közül valaki beáll a sorba, s az ő nevében végzi a keresésnek, a gazdátlan ember felkarolásának munkáját. "Tele voltam bajjal, keserűséggel - írta valaki. - Hazafelé menet minden előzmény nélkül mellém szegődött egy munkatársam. Meg kellett hallgatnom, két órát töltöttünk együtt egy presszóban. Amíg beszélt, csendben imádkoztam szeretetért, alkalmas mondanivalóért. Amikor elbúcsúztunk, nem csak ő mosolygott hálásan, egyszerre túljutottam saját problémáimon is." Az aratók utánpótlása - felebarát-utánpótlás! Nem mindenki lesz "vezérkaszás", szükség van "marokszedőkre" is! Csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy amit Jézus nevében végzünk, azt ő maga végzi rajtunk keresztül!
Uram!
Segíts, hogy meglássam azokat, akik pásztori szeretetedre szorulnak. Segíts, hogy időben meghalljam kiáltásukat. Segíts, hogy felhívjam figyelmedet rájuk. Segíts, hogy nekik pedig rólad beszéljek, aki megkeresed és megtartod az elveszetteket! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.