Keresztség és naponkénti megtérés

Május 18.
[Jézus] így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Mk 16,15-16)
A teremtett világ egyik részlegéből a teremtett világ egészébe távozó Jézus megbízatást adott tanítványainak. Az evangélium hirdetésének és a keresztelésnek szervesen összetartozó kettős parancsa azt jelenti, hogy a távozó Jézus tulajdonképpen itt maradt az övéivel. Köztünk van ma is, ahol a róla szóló evangéliumot hirdetik, s nevében keresztelnek, kiosztják testét és vérét. Egyszerre igaz tehát, hogy "fel is ment, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget" (Ef 4,10). S ugyanakkor áll ígérete is: "...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Mt 28,20) Velünk van, bárhol a világon karnyújtásnyira az övéitől, mindenütt meghallja hívó szavunkat. Igéje és szentségei is mindig tartalmazzák azt, amire szükségünk van: a vigasztalást és a bátorítást, bűneinkre bocsánatot és az új életben való járásra elegendő erőt. Kegyelmi eszközeiben tulajdonképpen ő maga van jelen, mert éppen rá van legnagyobb szükségünk! A keresztség több, mint jelképes cselekedet, szentség, melyet maga Urunk szerzett. Látható jele a víz. Kezdetben alámerítéssel vagy leöntéssel kereszteltek, az utóbbi évszázadokban azonban a leöntés lett általános szokássá. A cselekmény fürdetéshez vagy mosdatáshoz hasonlít, ám nem a víz vagy annak mennyisége a meghatározó. A víz önmagában egyszerűen víz, keresztséggé a vele együtt hangzó ige teszi, a szerzési igék elhangzása és ez a mondat: "XY, keresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." Jézusnak ez az "igéje tesz minket az ő tulajdonává, ez bocsátja meg bűneinket, és ígéri nekünk az üdvösséget. Ez az ige akkor is él és hat bennünk, amikor a víz már régen lecsorgott rólunk, és felszáradt. De a víznek is jelentős szerep jut a keresztségnél. A rajtam végigcsorduló víz teszi bizonyossá, hogy Jézus igéje éppen nekem szól, szemmel is láthatóan reám vonatkozik." (Prőhle Károly) Számtalan keresztyén él a földön, akit csecsemőként megkereszteltek, s később jutott élő hitre. Sok millióan pedig az evangélium hirdetése nyomán nyertek az Úrtól élő hitet, s azután keresztelkedtek meg. Az üdvösséghez mindkettő szükséges, a sorrend másodlagos. A keresztséget követnie kell a naponkénti megtérésnek.
Uram!
Magasztalom végtelen szeretetedet, hogy a keresztséggel magadévá tettél, mielőtt hinni tudtam volna benned. Emlékeztess erre a te irgalmadra, hogy napról napra megbánjam bűneimet, megtérjek hozzád és megújuljak tebenned. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.