Tied a dicsőség!

Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké
Május 29.
"...őtőle [Istentől], őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen." (Róm 11,36)


Istentől van a bennünket körülvevő teremtett világ. A nap melege ugyanúgy, mint az eső frissessége. A lehulló hó tisztasága és a szél süvítése. A folyó sodrása és a tenger morajlása. A barlangok mélye és a hegyek magasa. A fű zöldje és az ég kékje. Valóban minden.
Istentől van személyes életünk is. A fogantatástól az élet utolsó pillanatáig minden. Az első levegővétel után feltörő sírás. A kicsiny kezek öntudatlan szorítása. Az első kúszó-mászó mozdulatok, majd az első lépések. Az első kimondott szó. A kíváncsi tekintet és a fájdalomtól kicsorduló könnyek. Az első nap az óvodában. Az első komolyabb betegség. És persze a sikerek. Amit elértünk, amit megkaparintottunk, amit megkaptunk. Minden tőle van. Minden tudás, amit megszerezhettünk, minden csalódás, amelyet átélhettünk. Minden könyv, amelyet elolvastunk. Bizony minden. Korlátaink éppen úgy, mint az első ősz hajszálak és a már soha el nem múló fájdalom. A kimondott és a ki nem mondott szavak. Majd a lassuló léptek, a megfáradt kezek, az el-elvesző gondolatok. Azután a magány egyre növekvő szorítása, a felismert igazságok, a régmúlt idők emléke. Mindez Istentől van. Mindent tőle kaptunk, és mindennel neki kell elszámolnunk az utolsó lélegzetvétel után. És tőle van Krisztus! A mi bűneink bocsánata, megváltásunk, új életünk. Tőle van minden jó. A reménység, a hit és a szeretet.
Övé a dicsőség mindörökké!
Szerző: Laczi Roland

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima