Krisztus számít rád!
Jézus ránézett a tanítványok arcára, és ahogy emelkedett az isteni szférák felé, széjjelnézett a földön, a végső határokig. Minden mozdulatlan volt. De megígérte, hogy elküldi, kiárasztja a Lelkét, hogy mozduljon valami. Egy kis körben, ott Jeruzsálemben, aztán egy nagyobban, Júdeában, majd még nagyobban - Samáriában, és végül a föld végső hátaráig. A legkisebb hullám is arról szólt, hogy mi tanúk vagyunk csupán. Tanúi annak, aki itt járt közöttünk, és a kereszt titkát rejtette a szívünkbe! Tanúi annak, aki a feltámadás örömével lendítette tovább a túl nagy csendbe visszahúzódni akaró tanítványait. És a hullámkörök elindultak. Jeruzsálemben és Júdeában és Samáriában, aztán az apostolok továbbmentek keletre és nyugatra. Aztán a misszionáriusok még tovább, idegen földrészekre. És mi mégis úgy éljük meg hitünket és vallásosságunkat, mint hullámtörők - mint akik a Lélek munkájának az akadályozói.
Olykor nagy lelkesen tudnánk messze földek problémáit megoldani, de elfelejtünk tanúskodni a gyermekünknek, és nem beszélünk Jézus szeretetéről az unokánknak. Tanúk lehetnénk mi is, csak éppen nem engedjük, hogy sodorjon a Lélek. Még a legkisebb tanúságtevő, bizonyosságot hirdető szó is nehezen hagyja el a szánkat. Mert jobban szeretjük nézni a mozdulatlan, álló vizet. Azt gondoljuk, az a békesség.
Jézus nem a mozdulatlanság békességét hozta és hirdette, hanem az Isten bocsánatából, a kereszt áldásából és az üres sír bizonyosságából fakadó békességet. De ezt meg kell hirdetni! Tanúkra van ma is szükség! Az erő nem a mi képzettségünk vagy a lelkesedésünk. Az erőt egyedül a Lélek által kapjuk ehhez a küldetéshez.
Tanúnak lenni ezt jelenti: a Feltámadott örömhírét beledobni a világ érdektelenség miatt sima víztükrébe. Erre rendeltettél a mai napon is, így indulj. Nem kell nagyon messze menned, hogy Krisztusról tanúskodj!
Szerző: Bence Imre
