"Legyen a béke Veled!"
Május 14.
Egy apa beszél gyermekéhez ihletett szavakkal. "Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd...", mondja neki a megelőző versben. Micsoda változások zajlottak le körülötte és benne, amíg ki tudta mondani ezeket a szavakat! Korábban néma volt - és most arról prófétálhat, aki majd kiáltó hangjaként szól a pusztában. Zakariás a saját életében tapasztalta meg Isten könyörülő irgalmát. Az ő fia, Keresztelő János arról tanúskodhat majd, hogy meglátogat minket a felkelő nap a magasságból. Más szóval: elközelített Isten országa. Ám még sokan lakoznak sötétségben és a halál árnyékában. Más szóval a fejsze a fák gyökerére vettetett. Ha meg nem térünk, lesújt az ítéletnek ez az eszköze. Ezért amíg időnk van, meg kell térnünk. Engednünk kell, hogy valaki lábunkat a békesség útjára igazítsa. Nemcsak a másik emberrel kell megbékülnünk, hanem önmagunkkal is, legfőképpen pedig Istennel. "Békíts ki Magaddal s magammal, / Hiszen Te vagy a Béke" - írja Imádság háború után című versében Ady.
Néhány éve közeli tanúja lehettem egy ilyen nagy békülési folyamatnak. Barátom rákos beteg lett. Egy őszi nap tudta meg mindezt. Nagyon sok félbemaradt munkája volt. Tudta, hogy pengeélen táncol. Küzdött a maga szemérmes módján. Bizonyára nagy belső harcai voltak. Karácsonykor aztán SMS-t írt. Ő, akinek nem volt szokása unos-untalan bibliai igéket küldözgetni, ezúttal egy evangéliumi mondatot pötyögött be telefonjába, és küldött tovább: "Meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa." Hiszem, hogy megismerte Isten könyörülő irgalmát.
"...Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa." (Lk 1,78-79)
Néhány éve közeli tanúja lehettem egy ilyen nagy békülési folyamatnak. Barátom rákos beteg lett. Egy őszi nap tudta meg mindezt. Nagyon sok félbemaradt munkája volt. Tudta, hogy pengeélen táncol. Küzdött a maga szemérmes módján. Bizonyára nagy belső harcai voltak. Karácsonykor aztán SMS-t írt. Ő, akinek nem volt szokása unos-untalan bibliai igéket küldözgetni, ezúttal egy evangéliumi mondatot pötyögött be telefonjába, és küldött tovább: "Meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa." Hiszem, hogy megismerte Isten könyörülő irgalmát.
Szerző: Fabiny Tamás
