Hol van Isten irgalmasságának a határa?

Május 18.

"Miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?" (Mt 9,11)

A tanítványok talán éppen szólásra akarják nyitni a szájukat. Első megdöbbenésük után már próbálják megfogalmazni a gondolataikat. Nem tudjuk, mit válaszoltak volna a farizeusok kérdésére, hiszen Jézus megelőzte őket a válaszadásban. A tanítványok feleletét nem hallhattuk, csak a kérdés cseng ma is a mindenkori tanítvány fülében: miért eszik a ti mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? Miért vállal közösséget velük? Miért ül le velük egy asztalhoz? Miért nem fordul el tőlük? Azért, mert szereti őket! Máté elhívása után vámszedők és bűnösök sereglenek abba a házba, ahol Jézus tartózkodik, és ő nem küldi el őket, vállalja ezzel a megbotránkoztatást is, a kívülállók fanyalgó véleményét: azért mégiscsak van egy határ, amit nem illik átlépni, mégiscsak van olyan ember, akivel igazán nem kellene Jézusnak közösséget vállalnia.
Ha ma nekünk tennék fel a kérdést, hogy a mi Mesterünk miért ilyen, miért vállal közösséget vámszedőkkel és bűnösökkel, a kor korruptjaival és prostituáltjaival, mi mit válaszolnánk? Lehet, hogy már fogalmaznánk magunkban az óvatos véleményt: hát igen, talán azért ezt mégsem kellene, valahol mégis jó lenne meghúzni a határt...
Csakhogy Jézus nem egyik ember és másik ember között húzza meg a határt: vele még közösséget vállal, vele már nem. Hanem Jézus a bűnös és a bűn között húzza meg a határt. A bűnöst szereti, de bűnét elítéli, és bocsánatával megtérésre hívja.

Szerző: Zsugyel-Klenovics Katalin