Uram, szabadíts meg minden önteltségtől, gőgtől!
Június 14.
[A názáretiek] mindnyájan egyetértettek [Jézussal], majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?" Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában." (Lk 4,22-23)
Számos ószövetségi prófétát azért utasított el Isten népe, mert kemény szavakkal hirdették az Úr ítéletét. Jeremiás könyvtekercsét Jójákim király elégette, neki magának menekülnie kellett (Jer 36), akárcsak Illésnek (1Kir 19). Az önmagára és tetteire büszke ember elutasít minden kritikát akkor is, ha az Isten küldötte hirdeti meg. A názáreti zsinagógában - érdekes módon - nem az ítélet szava miatt, hanem a kegyelem igéjének meghirdetése után kerültek szembe a hallgatók Jézussal. Lehetséges, hogy ez is összefügg az emberi büszkeséggel: "Nekem semmi nem kell ingyen. Én meg tudok és meg is akarok fizetni mindent! Senkinek sem leszek adósa, még az Úristennek sem!" Pedig mennyi mindent kaptunk már az Istentől, az életünket és a családunkat, egészségünket és értelmünket, s mindezt ingyen, ha úgy tetszik, előlegbe. Mindezért hálával és dicsérettel tartozunk, de letörleszteni soha nem tudjuk! Annál is inkább, mert vétkeinkkel és mulasztásainkkal csak gyarapítjuk az adósságunkat. S éppen ezért hirdette meg ott, a názáreti zsinagógában Jézus a kegyelem esztendejét: az evangélium hirdetését a szegények között, a foglyok szabadulását, a vakok meggyógyítását. Mire ők, akik magukat igaznak és szabadnak vallották, visszautasították ezt: "Nekünk ne hirdess kegyelmet, nem szorulunk rá. Ha már tenni akarsz valamit, tegyél csodát, amilyet Kapernaumban tettél!" Jézus viszont Názáretben nem tett csodát. Pedig ismerték őt gyermeksége idejéből. Rokonai is éltek ott. A názáretiek azonban feltételeket szabtak neki. Ezt Jézus nem vállalta. Ő nagyon jól tudta, hogy csodából nem születik hit. A kegyelem igéjének hirdetése nyomán azonban igen. S a hitre ébredt ember előbb-utóbb átéli: "tenyerén hordoz az Isten!" Ez a hit ajándék. Isten akkor s annak nyújtja, akinek akarja. Nem lehet követelni! A názáretiek a vita végén kiűzték Jézust a városból, szakadékba akarták letaszítani. De nem sikerült nekik, s Jézus eltávozott onnan. Csak későn tudhatták meg: az elutasításnak ők voltak a vesztesei!
Uram!
Ne engedd, hogy visszautasítsam bíráló szavad, ne engedd, hogy hátat fordítsak neked. Ments meg attól, hogy büszkeségből vagy igaz voltomról való meggyőződésből tiltakozzam kegyelmeddel szemben! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
