Napi evangélium június 14. szerda
Testvéreim!
Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intézünk, nem mindegy az „Igen” és a „Nem”. Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz és Timóteus – köztetek hirdettünk, nem volt „Igen” is, meg „Nem” is, hanem az „Igen” valósult meg benne.
Isten valamennyi ígérete „Igen”-né vált őbenne. Ezért hangzik fel általa ajkunkon az „Ámen” Isten dicsőségére.
Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul szívünkbe árasztotta a (Szent)lelket.
Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Jézus azt mondta akkor a hegyen, és most itt nekünk:
Ti vagytok a föld sója; ti vagytok a világ világossága
Mit jelent ez?
Ti kevesen vagytok, de ti vagytok az élet íze, nélkületek nincs íze a világnak, ti teszitek élhetővé az életet.
A megnyomorodott életüket hordozók, a keresők, az úttalanok, a tévelygők, a bűnökben fetrengők, akiknek az életét Isten veled akarja megsózni, újra jóízűvé, áldottá tenni. (vö: "én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. " Jn 15,16 Ezek az emberek a te sódra, a te életszentségedre, a te megtérésedre várnak, hogy általad ők is megtérjenek.
Jézus másik állítása még erősebb: ti vagytok a világ világossága!
Én azt tapasztalom időről időre, mennyire halványan pislog bennem ez a világosság. Hogy Krisztus fénye megtörik a sok gyarlóságomon.
De fejbekólintó az állítás határozottsága és expresszivitása:
Ti vagytok a világ (az egész teremtett világ) világossága
Nem azt mondja: bennetek is található világosság. Nem!
Azt állítja: Ti vagytok a világ világossága. Továbbmehetnénk: Rajtatok kívül nincs világosság.
Felfogtad ezt az állítást?
Mert ahol te jársz, te árasztod a fényt a világra. Krisztus fényét. Amit a keresztségben kaptál.
A Szentlélek világosságát.
Mekkora felelősség ez? Minden élethelyzetben. A buszon, az úton, a munkahelyen, a boltban, otthon, a családban. Hogy ne botrány legyen a megszólalásom, hanem világítson az én világosságom, hogy ezért magasztalják az Atyát.
Minden tettemmel Őt dicsőítem, vagy járatom le az emberek előtt.
Most úgy érzed, nyomaszt ez a tény? Hogy ez túl nagy feladat?
Nemrég láttam egy testvér kezében egy csuklószalagot, amire az van rányomtatva nagy betűkkel: "Jézus az Úr"
Megtetszett, és kértem egyet. Azt mondta: Csak akkor kapsz, ha megígéred, hogy legalább fél évig szüntelenül hordod a csuklódon.
Úgy éreztem, ezzel megfogott az Isten. Ezután az Ő pecsétjét hordom külsőleg is, és ez kötelez. Most már kétszeresen kell ügyelnem minden szavamra, tettemre: Istent viszem a "vásárra"
Fiatalkoromban, a kommunista éra ellenére általános szokás volt nőknek, férfiasknak nyakban kis keresztet viselni. Ezt a mai sunyi és hazug "tolerancia" jegyében sikerült levetetni a nyakakból, és kereszténységünket arctalan, kényelmes anonimitásba húzódva éljük. Jézus figyelmeztet:
Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intézünk, nem mindegy az „Igen” és a „Nem”. Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz és Timóteus – köztetek hirdettünk, nem volt „Igen” is, meg „Nem” is, hanem az „Igen” valósult meg benne.
Isten valamennyi ígérete „Igen”-né vált őbenne. Ezért hangzik fel általa ajkunkon az „Ámen” Isten dicsőségére.
Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul szívünkbe árasztotta a (Szent)lelket.
Jézus így tanított a hegyi beszédben:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek.
Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”
Jézus azt mondta akkor a hegyen, és most itt nekünk:
Ti vagytok a föld sója; ti vagytok a világ világossága
Mit jelent ez?
Ti kevesen vagytok, de ti vagytok az élet íze, nélkületek nincs íze a világnak, ti teszitek élhetővé az életet.
A megnyomorodott életüket hordozók, a keresők, az úttalanok, a tévelygők, a bűnökben fetrengők, akiknek az életét Isten veled akarja megsózni, újra jóízűvé, áldottá tenni. (vö: "én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. " Jn 15,16 Ezek az emberek a te sódra, a te életszentségedre, a te megtérésedre várnak, hogy általad ők is megtérjenek.
Jézus másik állítása még erősebb: ti vagytok a világ világossága!
Én azt tapasztalom időről időre, mennyire halványan pislog bennem ez a világosság. Hogy Krisztus fénye megtörik a sok gyarlóságomon.
De fejbekólintó az állítás határozottsága és expresszivitása:
Ti vagytok a világ (az egész teremtett világ) világossága
Nem azt mondja: bennetek is található világosság. Nem!
Azt állítja: Ti vagytok a világ világossága. Továbbmehetnénk: Rajtatok kívül nincs világosság.
Felfogtad ezt az állítást?
Mert ahol te jársz, te árasztod a fényt a világra. Krisztus fényét. Amit a keresztségben kaptál.
A Szentlélek világosságát.
Mekkora felelősség ez? Minden élethelyzetben. A buszon, az úton, a munkahelyen, a boltban, otthon, a családban. Hogy ne botrány legyen a megszólalásom, hanem világítson az én világosságom, hogy ezért magasztalják az Atyát.
Minden tettemmel Őt dicsőítem, vagy járatom le az emberek előtt.
Most úgy érzed, nyomaszt ez a tény? Hogy ez túl nagy feladat?
Nemrég láttam egy testvér kezében egy csuklószalagot, amire az van rányomtatva nagy betűkkel: "Jézus az Úr"
Megtetszett, és kértem egyet. Azt mondta: Csak akkor kapsz, ha megígéred, hogy legalább fél évig szüntelenül hordod a csuklódon.
Úgy éreztem, ezzel megfogott az Isten. Ezután az Ő pecsétjét hordom külsőleg is, és ez kötelez. Most már kétszeresen kell ügyelnem minden szavamra, tettemre: Istent viszem a "vásárra"
Fiatalkoromban, a kommunista éra ellenére általános szokás volt nőknek, férfiasknak nyakban kis keresztet viselni. Ezt a mai sunyi és hazug "tolerancia" jegyében sikerült levetetni a nyakakból, és kereszténységünket arctalan, kényelmes anonimitásba húzódva éljük. Jézus figyelmeztet:
"Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van" Mt 10,32
Viselni az Úr jelét egy tanúságtétel és a gerinc meglétének is bizonyítéka. Először van benne szorongás is, de egy idő után csak a boldogság, a győzelem érzése marad, az érzés, hogy itt is melletted van az Isten.
Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul szívünkbe árasztotta a (Szent)lelket.
Isten ma megerősít és felken a szolgálatra Krisztusban Az Ő pecsétjét hordozod, és a szívedben a Szentlélek munkál.
Indulj hát, világítsd meg az utat, és adj ízt az életnek!
