Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Június 10.
Jézus mondta: "Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt
urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta a szolgájának:
Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a
szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga
aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van
hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a
kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék
a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam,
senki sem kóstolja meg a vacsorámat." (Lk 14,21-24)
A példázat első része szerint az emberek nemigen akarnak bejutni az
Isten országába. Azt gondolják, Isten meg akarja fosztani őket az
anyagiaktól, talán még a házastársuktól is. Sok évszázad
félreértése ez. Isten azt akarja, hogy mindaz, ami az ő kezéből
származik, ott, az ő közelében kapja meg értékét. Nem valók azok
az életünk első helyére, az ő helyére. Isten nem szeretné, ha
ajándékai fontosabbak lennének nála!
A hivatalosak elutasították az Isten meghívását. A vacsora azonban
nem marad el, mert az Isten mások felé fordul. Megtörtént ez már
Jézus földi élete során is. A kegyesek mesteri módon kerestek és
találtak Jézusban kifogásokat, el is utasították őt. Jézus pedig
tanítványokat gyűjtött maga köré a megvetett halászok és
vámosok közül, szemére is vetette a hivatalosoknak: "...a
vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten
országában." (Mt 21,31)
Isten mások felé fordul. Micsoda csapatból gyűjt: szegények és
nyomorékok, sánták és vakok. A korabeli gondolkodás szerint: a
bűnösök. Egyik sem méltó a hívásra, a gazdagon megterített
fehér asztal mellé. Olyanok, akik tönkrementek, elitták vagyonukat,
tönkretették egészségüket, eltékozolták Isten ajándékait.
Aztán kivetette őket még családjuk is. Isten pedig nem nézi, honnan
s hogyan jönnek. S éppen azért kell "kényszeríteni" őket, mert
képtelenek elhinni, hogy ilyen előkelő meghívást kaptak.
Sokfelé a világon terjed Krisztus evangéliuma. Lepratelepeken,
cigány falvakban, börtönök lakói között, kábítószertől
szabadultak közösségében. Különleges hívás és óriási
felkészülés kell a közöttük végzett szolgálathoz. Meg kell
becsülnünk azokat, akik ezt vállalják. És testvérként fogadni
azt, aki az ő hívásukra betér éppen a mi közösségünkbe, és
mellénk ül az Isten terített asztalához!
Uram!
Ne engedd, hogy ítélkezzem és utálkozzam, ha messziről, nagyon
mélyről érkezik mellém valaki országodban! Én sem születtem
bele országodba, engem is te hívtál és fogadtál be. Senkinél nem
vagyok méltóbb! Készíts fel annak elfogadására, hogy
asztalodnál mindenki számára akad hely. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben [3] című
kötetéből való.
