ÚTRAVALÓ - Keresd a mindennapjaidban a Mindenség Urát!
Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: "Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. (Lk 5,8-10)
Képzeljük el, hogy Simon Péter, kilépve a történetből, meglátogatná Budapestet. Megdöbbenne, talán meg is rémülne az autóforgalomtól, a repülőgéptől, nem győzne csodálkozni a televízión. Ám nem esne térdre, és nem mondaná: "Eredj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Valamikor a múlt század ötvenes éveiben a Keleti-tengerbe hatalmas heringrajok érkeztek. Soha nem látott mennyiségben fogtak ki belőlük a halászhajók, a part közelében vödrökkel merték ki a közelben lakók. Ezt sem tartotta senki csodának.
Akkor történik csoda, amikor egy megmagyarázható vagy megmagyarázhatatlan esemény mögött felragyog az Isten dicsősége. Ez előtt a Jézusban megnyilatkozó dicsőség előtt omlik térdre Péter. Olyan csodának lehetett részese, melyhez hasonlóra a legöregebb halászok sem emlékezhettek! Ez nem történhetett másképp, csak úgy, hogy a neki parancsot adó Jézusban itt van a halak és a halászok Ura, a természet Ura! S ez az Úr Jézus az emberek Ura is, sőt az ő Ura is. Így is szólítja őt: "Uram!" Akkor az "úr" szó magát Istent jelentette.
Ugyanakkor nagy félelem fogja el őt társaival együtt, hiszen a mindenek felett álló személyes isteni hatalommal volt találkozása. Bűnbánata is elsősorban ebből fakadhatott, hiszen saját tapasztalataira támaszkodva azt akarta Jézusnak mondani, hogy az előbbi parancsa téves vagy hibás. Eddig nem látott önmagában semmi kivetnivalót, most szeretne kifutni a világból, hiszen a csoda mögött felismerte az Istent. Isten nagyságához képest pedig tulajdon kicsinységét. Ezek a felismerések egészen összetörték őt. S milyen nagyszerű, hogy a hatalmas Úr nem szigorúsággal, nem kemény ököllel tör össze, ha nem azzal, hogy minket, méltatlanokat messze érdemen felül megajándékoz.
Simon Péter azt is megérezhette, hogy ha Jézusban az Urat szólítja meg, ezt csak úgy teheti, ha imádságát bűnbánattal kezdi. Ez a benne lezajlott belső átalakulás a nagyobb csoda, a kifogott tömérdek halnál többet érő csoda. Ha igehirdetésben, testvéri beszélgetésben, az úrvacsora szentségének vétele során a szent Istennel találkozunk, mindig ezzel kell kezdenünk az imádságot. Minden imádságunkat! Legfőképp akkor, ha a golgotai keresztre tekintünk!
Uram!
Ily csoda előtt térdem
Bűnbánón porba hull.
Így kínoztatott értem,
Rossz szolgáért az Úr.
Így adta oda életét
Az igaz Isten értem,
Elveszett emberért. (EÉ 416,2)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
