hogy látván lássanak
Június 6.
Jézus mondta: "...ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek?" (Jn 5,46-47)
Jézus tizenkét tanítványának, a hozzájuk csatlakozó sokaságnak és az őt provokáló vitapartnereknek mutatja az Istenhez vezető utat. A legnehezebb dolga a legutóbbi csoport tagjaival van. Ők azok - az evangéliumok írástudóknak és farizeusoknak, János evangélista röviden a zsidóknak nevezi őket -, akik mindenbe belekötnek, s amikor egy-egy vitában alulmaradnak, azonnal új témába kezdenek. Ez a vita, amelynek záró mondatai a fentiek, a Bethesda partján harmincnyolc éve fekvő beteg meggyógyítása után kezdődött. Jézus "vétsége" az volt, hogy szombaton gyógyított. A vita Jézus személyéről, messiási küldetéséről, hitelességéről szólt. Jézus nem akart önmagáról bizonyságot tenni (31. vers), hiszen hatalmát félreérthetetlenül hirdetik csodái. Nem tehette volna meg ezeket az Atya segítsége nélkül. A vitázók megkérdőjelezik a csodákat, mindenki más viszont lelkendezik azok láttán: "Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba." (6,14) Jézus elismeri, hogy a vele vitatkozók olvassák, sőt "kutatják" az írásokat, tehát a "törvényt és a prófétákat", vagyis az egész Ószövetséget. Ezt jól teszik. Ám az írásokban örök életük biztosítékát látják csupán, s nem veszik észre, hogy azok Jézusról is bizonyságot tesznek. Nem olvasták, vagy nem akarják érteni, hányszor ígérte meg az Isten a Messiást, először éppen Mózes könyvében (5Móz 18,15.18-19). A messiási próféciákhoz pedig nem mérik hozzá mindazt, amit Jézussal kapcsolatban tapasztaltak. A törvényre hivatkoznak, mert meg vannak győződve arról, hogy maradéktalanul betöltik. A betöltéssel viszont nem az Isten, hanem az emberek tetszését keresik. Nincs meg bennük az Isten szeretete! Csak önmagukat szeretik. A törvény tételei között is válogatnak, az egyik erénnyel takargatják a másik törvény elleni vétküket. Mózesre hivatkoznak, s elfelejtették, hogy Mózesnek milyen sokszor kellett közbenjárnia népéért. Ők különbek őseiknél?! S arra sem emlékeznek, hogy az Isten egy alkalommal lecserélte volna népét Mózesre és utódaira? Mózes azonban ezt az előnyt nem vállalta, mert a népet jobban szerette önmagánál. Ezt az indulatot egyedül Jézus múlta felül. Számunkra az Ószövetség is Jézusról beszél. Ő lett az Isten embert kereső és sokunkat megtaláló szeretetének koronája.
Uram!
Adj őszinte vágyódást szívembe a Szentírás után. Segíts nekem, hogy egyre jobban megismerjem és megértsem szavadat. Add, hogy felcsillanjon benne szerető arcod és Jézus Krisztus alakja. Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.
