Nálam van már az igazgyöngy?

   2015. november 4. – Szerda

Abban az  időben,  amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk fordult, és így  szólt: „Aki  követőm akar lenni, annak messze sokkal jobban kell szeretnie engem, mint  apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is (ez a mondat a King James-féle fordítás), Aki tehát  nem hordozza keresztjét,  és nem  így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy  van-e miből  befejeznie?  Mert  ha  az  alapokat  lerakta,  de  (az  építkezést) befejezni nem  tudta, mindenki,  aki csak  látja, gúnyolni  kezdi: „Ez  az ember építkezésbe fogott,  de nem  tudta befejezni.” Vagy,  ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával  szembe  tud-e  szállni  azzal,  aki  húszezerrel  jön ellene. Mert ha  nem, követséget  küld hozzá, amikor még  messze van,  és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki  közületek  nem mond le mindarról,  amije van, nem lehet az én tanítványom.”
   Lk 14,25-33


Az Ige első mondatát az angol King James-féle fordítás szerint idéztem. Nem szerencsés, félreérthető, és értelmezve is rosszízű a katolikus fordítás: aki nem gyűlöli apját, anyját". Egyértelmű, hogy Jézus nem családunk gyűlöletére biztat, és  a King James a lényeget ragadja meg egészen tisztán. 
Az Igében három felhívás, kihívás, elhívás található: 

1.  „Aki  követőm akar lenni, annak messze sokkal jobban kell szeretnie engem, mint  apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is.

2.  Aki tehát  nem hordozza keresztjét,  és nem  így követ engem, nem lehet az én tanítványom

3.   mindaz, aki  közületek  nem mond le mindarról,  amije van, nem lehet az én tanítványom.” "

1. Talán érthető, hogy Isten, a Teremtő, a Mindenható, a Megváltó, az Üdvözítő, a Megszentelő joggal várja el, hogy Ő legyen életünkben az első. Mindenek fölé helyezzük, és így megdicsőítjük. Kinyilvánítjuk kizárólagos  és egyedülálló szentségét.

2. A kereszthordozás azt jelenti, hogy lemondunk saját terveinkről, gőgünkről, Ez tulajdonképpen megjelenik már az első pontban azzal, hogy "messze sokkal jobban kell szeretnie engem, mint ...saját magát.  Ezzel ellene mondunk az őskígyó csábításának: "olyanok lesztek, mint az istenek" (Ter 3,5)  és elfogadjuk Isten tervét az életünkben.
3.A minden földi dolgunkról való lemondás az Isten iránti teljes bizalom felszálló áldozati füstje. Az a gesztus, ahogyan a légtornász a szédítő magasságban elrugaszkodva ellőki magától a biztonságot jelentő kötelet, és repül a társa felé azzal a szilárd hittel, hogy az elkapja őt.
Ha tudnátok, milyen kedves Istennek ez a felé irányuló bizalom, ha tudnátok, mennyire várja, áhítja, hogy megáldhasson, taníthasson, formálhasson, megszenteljen!
S ez a második tagmondat: " az nem lehet az én tanítványom" nem Krisztus szeszélyéből fakad, hanem kizárólag abból, hogy 

Nézd, az ajtóban állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem.Jel 3,20

Aki nem szereti Őt mindenkinél jobban, nem hordozza a saját keresztjét, és nem mond le mindenéről, az kizárja magát a tanítványi létből.

Azt hiszem, az első az, hogy minden(ki)nél jobban szeressük Istent. Ez alapján: 

 6Mikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, fogja magát, eladja mindenét, amije csak van, és megveszi azt."

Ő az igazgyöngy. És ennek birtoklása ad erőt a kereszt felvételére és hordozására.

                                                                                                                                                      

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima