Esztelen! Még az éjjel számonkérik tőled lelkedet!
November 25.
aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet. De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”Lk 12,19-20
Haszontalan és szívvel látható gazdagság
Ezekben a napokban lezárunk egy egyházi esztendőt, és belépünk egy újba. Egy évforduló mindig lehetőség is egyben, hogy lelassítsam lépteimet, és elidőzzek az elmúlt év eseményei, valamint a "hogyan lesz jövőre?" kérdése fölött. Ha a múlt év hibái, hiányosságai, indulatai kerülnek felszínre, annak az a következménye, hogy mint egy tüske megszúrnak és fájnak. Ha valami szépre és értékesre tudok gondolni, azon veszem észre magam, hogy annál az eseménynél szívesen és hosszan elidőzöm. Ami értéket jelent és értéket közvetít, az egyfajta gazdagság is. De milyen gazdagság ez, és kinek a számára az? Csakis annak, akinek van rá rezdülése, van hozzá antennája. Mekkora értéke van egy konfirmandus pünkösdi örömének, a Mátrában megtett kerékpártúrának, a jeles hittan érettséginek, az ifjúság közös éneklésének, a Balatonban eltöltött kétórás játéknak! Eszembe jut egy történet, amelyben egy apa beülteti fiát luxusautójába, és egy szegényes helyre viszi, a falu szélén megáll, majd mondja: "Jól vegyél szemügyre mindent. Látod, fiam, emberek milyen szegény körülmények között élnek?" Kis idő múlva a kisfiú válaszol: "Azt látom, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy, otthon van egy medencénk, ők pedig egy tó mellett laknak, a mi telkünk a kerítésig tart, az övék addig, amíg a szem ellát. Végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket."
A gazdag embert a legtöbb ember irigyli, mert a gazdagságnak csak bizonyos jeleit látja. Nem derül ki, hogy a történetben szereplő ember gazdagsága minek köszönhető. Éjt nappallá téve dolgozott, hajtotta m agát, vagy például egy hatalmas örökség maradt rá. A valóságban is létezik olyan gazdag ember, aki szinte nem tudja hol tárolni javait, és ennek következtében úgy érzi, minden és mindenki fölött áll. Már elég "önmagával" párbeszédben lenni, nincs szava sem Isten, sem a másik ember felé. Az ilyen ember esztelen, mert jó szerencséje közepette elfelejtette, hogy mi is fontos valójában. Esztelen azért is, mert átadta magát az anyagi jólétnek. Mindenfajta jólét közömbössé tehet. Nem kell küzdeni, ébernek lenni, az ember bebiztosítottnak véli magát, elkényelmesedik. Azt képzeli, hogy irányíthatja életét. A sok pénz ilyen illúziókhoz vezethet. A gazdag ember valójában szegény az Isten szemében. Eszébe sem jut, hogy másokkal megossza vagyonát, és nem gondol arra, hogy az élete Isten kezében van, és minden igazi gazdagság is tőle való. Arra sem, hogy földi javait halálával nem viheti magával. Az Istentől kapott mennyei gazdagság pedig éppen a halál után teljesedik ki. Adj, Uram, szemet mindezt meglátni, fület meghallani, és szívet megérezni!
Szerző: Albert Gábor
A döbbenetes számomra az az észrevétel, hogy ezt a gazdag embert annyira behálózta a vagyona, hogy immár megszünt a kapcsolata a külvilággal, és csak önmagával képes társalogni. A sátán bezárta a világot körülötte.
azt hisszük első látásra, hogy ez az igyazi nyugalom, amiről ez a gazdag ember beyzél. Ez azonban olyan nyugalom, ami kirekeszt és elválaszt.
A Székely János püspök atya idézett egy izraeli rabbit, aki megkérdezte a hallgatóságát, mi a különbség a Genezáreti tó és a Holt tenger között. Mindkettőt ugyanis a Jordán folyó táplálja. A genezáreti tó
aztán elégedetten mondom: ember, van elég vagyonod, sok évre eltart. Nyugodjál meg végre, egyél-igyál, élvezd az életet. De Isten így szól hozzá: esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék.”Lk 12,19-20
Haszontalan és szívvel látható gazdagság
Ezekben a napokban lezárunk egy egyházi esztendőt, és belépünk egy újba. Egy évforduló mindig lehetőség is egyben, hogy lelassítsam lépteimet, és elidőzzek az elmúlt év eseményei, valamint a "hogyan lesz jövőre?" kérdése fölött. Ha a múlt év hibái, hiányosságai, indulatai kerülnek felszínre, annak az a következménye, hogy mint egy tüske megszúrnak és fájnak. Ha valami szépre és értékesre tudok gondolni, azon veszem észre magam, hogy annál az eseménynél szívesen és hosszan elidőzöm. Ami értéket jelent és értéket közvetít, az egyfajta gazdagság is. De milyen gazdagság ez, és kinek a számára az? Csakis annak, akinek van rá rezdülése, van hozzá antennája. Mekkora értéke van egy konfirmandus pünkösdi örömének, a Mátrában megtett kerékpártúrának, a jeles hittan érettséginek, az ifjúság közös éneklésének, a Balatonban eltöltött kétórás játéknak! Eszembe jut egy történet, amelyben egy apa beülteti fiát luxusautójába, és egy szegényes helyre viszi, a falu szélén megáll, majd mondja: "Jól vegyél szemügyre mindent. Látod, fiam, emberek milyen szegény körülmények között élnek?" Kis idő múlva a kisfiú válaszol: "Azt látom, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy, otthon van egy medencénk, ők pedig egy tó mellett laknak, a mi telkünk a kerítésig tart, az övék addig, amíg a szem ellát. Végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket."
A gazdag embert a legtöbb ember irigyli, mert a gazdagságnak csak bizonyos jeleit látja. Nem derül ki, hogy a történetben szereplő ember gazdagsága minek köszönhető. Éjt nappallá téve dolgozott, hajtotta m agát, vagy például egy hatalmas örökség maradt rá. A valóságban is létezik olyan gazdag ember, aki szinte nem tudja hol tárolni javait, és ennek következtében úgy érzi, minden és mindenki fölött áll. Már elég "önmagával" párbeszédben lenni, nincs szava sem Isten, sem a másik ember felé. Az ilyen ember esztelen, mert jó szerencséje közepette elfelejtette, hogy mi is fontos valójában. Esztelen azért is, mert átadta magát az anyagi jólétnek. Mindenfajta jólét közömbössé tehet. Nem kell küzdeni, ébernek lenni, az ember bebiztosítottnak véli magát, elkényelmesedik. Azt képzeli, hogy irányíthatja életét. A sok pénz ilyen illúziókhoz vezethet. A gazdag ember valójában szegény az Isten szemében. Eszébe sem jut, hogy másokkal megossza vagyonát, és nem gondol arra, hogy az élete Isten kezében van, és minden igazi gazdagság is tőle való. Arra sem, hogy földi javait halálával nem viheti magával. Az Istentől kapott mennyei gazdagság pedig éppen a halál után teljesedik ki. Adj, Uram, szemet mindezt meglátni, fület meghallani, és szívet megérezni!
Szerző: Albert Gábor
A döbbenetes számomra az az észrevétel, hogy ezt a gazdag embert annyira behálózta a vagyona, hogy immár megszünt a kapcsolata a külvilággal, és csak önmagával képes társalogni. A sátán bezárta a világot körülötte.
azt hisszük első látásra, hogy ez az igyazi nyugalom, amiről ez a gazdag ember beyzél. Ez azonban olyan nyugalom, ami kirekeszt és elválaszt.
A Székely János püspök atya idézett egy izraeli rabbit, aki megkérdezte a hallgatóságát, mi a különbség a Genezáreti tó és a Holt tenger között. Mindkettőt ugyanis a Jordán folyó táplálja. A genezáreti tó
