Meglátni a nyomorultban, megvetettben Krisztust- ma, nekem, itt,
November 8.
Krisztus Király nem rendeli el, hanem kimunkálja megváltottainak életmódját. Eljövetelekor annak alapján hoz ítéletet, ahogyan engedtünk emberszeretetének. "Adj eledelt az éhezőnek, adj inni a szomjazónak, a jövevényt fogadd be, a mezítelent öltöztesd fel, a beteget és foglyot látogasd meg!" (Mt 25,35-36) - ez szívből feltörő hang azokban, akiket Krisztus szeretete szorongat. Akik átadták életük feletti uralmat az örökkévaló Királynak.
Kikkel azonosítja magát a Király? Kik az ő legkisebb testvérei? Akik az ő haláláról és feltámadásáról életükkel és tiszta beszédükkel tanúskodnak, s ezért lenézettek, megcsúfoltak, üldözöttek. "De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki. Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok..." (Zsid 10,32-34). Krisztus Király nem csak három évig volt munkaruhában! Irgalmassága azokban jelenik meg, akik irgalmából táplálkoznak.
Akik átéltük Krisztus szeretetét, ne maradjunk érzéketlenek, tétlenek, ha Krisztus tanúi nélkülöznek! A megrekedt áldásfolyam mérgezi magát a kapzsit, a fösvényt, s növeli Krisztus gyülekezetének ínségét. A könyörülő legalább kétszer csodálkozhat: amikor látja a megajándékozott hálás tekintetét, s amikor kiderül, hogy a szomjúhozó, éhező, szenvedő Emberfia nem más, mint az ítéletet tartó Király.
"A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." (Mt 25,40)Jézus Krisztus minden cselekedete az ember életének megmentésére és megtartására irányul. Ezért láthatjuk őt, amint gyógyít mindenféle betegséget, éhezőket megelégít, elrontott életűeket maga mellé vesz. De mit tehet az ember érette?
Krisztus Király nem rendeli el, hanem kimunkálja megváltottainak életmódját. Eljövetelekor annak alapján hoz ítéletet, ahogyan engedtünk emberszeretetének. "Adj eledelt az éhezőnek, adj inni a szomjazónak, a jövevényt fogadd be, a mezítelent öltöztesd fel, a beteget és foglyot látogasd meg!" (Mt 25,35-36) - ez szívből feltörő hang azokban, akiket Krisztus szeretete szorongat. Akik átadták életük feletti uralmat az örökkévaló Királynak.
Kikkel azonosítja magát a Király? Kik az ő legkisebb testvérei? Akik az ő haláláról és feltámadásáról életükkel és tiszta beszédükkel tanúskodnak, s ezért lenézettek, megcsúfoltak, üldözöttek. "De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki. Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok..." (Zsid 10,32-34). Krisztus Király nem csak három évig volt munkaruhában! Irgalmassága azokban jelenik meg, akik irgalmából táplálkoznak.
Akik átéltük Krisztus szeretetét, ne maradjunk érzéketlenek, tétlenek, ha Krisztus tanúi nélkülöznek! A megrekedt áldásfolyam mérgezi magát a kapzsit, a fösvényt, s növeli Krisztus gyülekezetének ínségét. A könyörülő legalább kétszer csodálkozhat: amikor látja a megajándékozott hálás tekintetét, s amikor kiderül, hogy a szomjúhozó, éhező, szenvedő Emberfia nem más, mint az ítéletet tartó Király.
Szerző: Deme Károly
