"...hogy egyek legyenek..."
November 2.
"Bizony mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám." (Mt 18,19)Jézus szavai a gyülekezeten belüli konfliktusok kezelésére vonatkoznak. Konfliktusok pedig adódnak gyülekezeten kívül és belül egyaránt. Itt van mindjárt a mi legkisebb gyülekezetünk, a családunk. Mindig felháborodom, ha férjem jól mulat nagyobbik fiunk iskolai viselt dolgain, amelyeket a tanárok nekem panaszolnak el, így férjem csak közvetve értesül róluk. Én bosszankodom, ő pedig csendes derűvel nyugtázza, hogy mégiscsak gyerekből van a mi fiunk is... A vita hevében átvillan az agyamon: vajon nem neveljük mi ezt a gyereket kétfelé? Én következetesen, szigorúan, feszesen tartva a gyeplőt, mert úgy érzem, a szeretet mellett neki erre is szüksége van, párom pedig lazán és könnyedén, túlcsorduló szeretettel. Kisebbik fiunk eset ében pedig mintha mindez fordítva lenne. Azért abban egyetértünk, hogy mindkét gyermekünket úgy neveljük, hogy Jézushoz jussanak, és Isten legyen életük Ura. Ebben egyetértünk, és ezt - Jézus ígérete szerint - megadja nekünk a mennyei Atya. A többi kompromisszumkészség kérdése. Ahol konfliktusok adódnak, ott kompromisszumra is szükség van. Igaz ez kicsi és nagy közösségre egyaránt. Halottak napján anyai nagyszüleim jutnak eszembe, akiket néha vitatkozni hallottam. Azt hittem, ők már nem is szeretik egymást. Csak fiatal felnőttként, ravataluknál állva döbbentem rá, hogy közel hatvan évig szeretet és szeretetből fakadó kompromisszumok nélkül nem élhet együtt két ember. Voltak viták, konfliktusok, de a szeretet mindig felülemelkedett a kicsinyes dolgokon, és megszületett a kompromisszum. Ha nem a magunk hangját és a magunk igazát hallatnánk és hajtogatnánk folyton, hanem meghallanánk a másik hangját és véleményét is, akkor sokak számára élhetőbb lenne ez a világ, kicsiben és nagyban egyaránt. A megoldásért pedig közös elhatározással könyörögnünk kell!
Szerző: Kovács Erzsébet
