A te értékedet az adja, hogy az Isten Fia meghalt érted
November 9.
Ez a mondat akkor hangzott el Jézustól, amikor kiküldte tizenkét
tanítványát a szolgálatba. Tudták a feladatukat, hogy mire hívta
el őket, mégis elbizonytalanodtak, szívük mélyén aggódtak, hogy
hogyan is lesz az, amikor önállóan, Jézus nélkül kell tanítaniuk,
prédikálniuk, gyógyítaniuk, Isten országának eljövetelét
hirdetniük. Nem tudták levetkőzni azt a nagyon is emberi vonást,
amit aggódásnak nevezünk. Kutatók felfedezték, hogy körülbelül
40%-ban olyasmiért aggódunk, ami sohasem történik meg; aggodalmaink
30%-a a múltra vonatkozik, amin már úgysem tudunk változtatni;
12%-ban mások dolgai miatt aggódunk, amelyekbe nem kellene
beleavatkoznunk; 10% a valós vagy képzelt betegségekkel kapcsolatos
aggodalom, és mindössze 8%-ban aggódunk olyasmiért, ami valóban
bekövetkezhet, megtörténhet az életünkben.
Jézus megígérte övéinek, hogy velük van minden napon a világ
végezetéig. Ha ezt elhiszed, akkor sokkal könnyebben fogod a
mindennapok gondjait, aggodalmait megélni. Maga Jézus ugyanis azt
mondja, hogy értékesek vagyunk az Isten számára, ismeri az
életünket, hiszen neki köszönhetjük azt. Ismeri a gondolatainkat,
hogy éppen miért vagy kiért aggódunk. Reá kell néznünk minden
körülmények között. Az aggodalom elbizonytalanítja az embert,
hiszen máris teret ad olyan gondolatoknak, amelyek elvonják a
figyelmünket mennyei Atyánkról, vagy kételkedni kezdünk abban, aki
annyira szerette övéit, hogy életét is odaadta értünk. Isten
gondot visel a teremtett világról, és benne nemcsak "az ég madarait"
vagy a "mező liliomait" élteti, gondozza, hanem sokkal inkább téged
akar minden bajtól és nehézségtől megóvni. Ezt akkor fogjuk
igazán megérteni, ha felhagyunk az aggódással, és minden erőnkkel,
szívünkkel-lelkünkkel egyedül Krisztus ígéreteiben bízunk. És
akkor valóban megtapasztaljuk, hogy ő velünk van életünk minden
pillanatában.
Szerző: Blázy Árpádné
"Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne
féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Mt
10,30-31)
Ez a mondat akkor hangzott el Jézustól, amikor kiküldte tizenkét
tanítványát a szolgálatba. Tudták a feladatukat, hogy mire hívta
el őket, mégis elbizonytalanodtak, szívük mélyén aggódtak, hogy
hogyan is lesz az, amikor önállóan, Jézus nélkül kell tanítaniuk,
prédikálniuk, gyógyítaniuk, Isten országának eljövetelét
hirdetniük. Nem tudták levetkőzni azt a nagyon is emberi vonást,
amit aggódásnak nevezünk. Kutatók felfedezték, hogy körülbelül
40%-ban olyasmiért aggódunk, ami sohasem történik meg; aggodalmaink
30%-a a múltra vonatkozik, amin már úgysem tudunk változtatni;
12%-ban mások dolgai miatt aggódunk, amelyekbe nem kellene
beleavatkoznunk; 10% a valós vagy képzelt betegségekkel kapcsolatos
aggodalom, és mindössze 8%-ban aggódunk olyasmiért, ami valóban
bekövetkezhet, megtörténhet az életünkben.
Jézus megígérte övéinek, hogy velük van minden napon a világ
végezetéig. Ha ezt elhiszed, akkor sokkal könnyebben fogod a
mindennapok gondjait, aggodalmait megélni. Maga Jézus ugyanis azt
mondja, hogy értékesek vagyunk az Isten számára, ismeri az
életünket, hiszen neki köszönhetjük azt. Ismeri a gondolatainkat,
hogy éppen miért vagy kiért aggódunk. Reá kell néznünk minden
körülmények között. Az aggodalom elbizonytalanítja az embert,
hiszen máris teret ad olyan gondolatoknak, amelyek elvonják a
figyelmünket mennyei Atyánkról, vagy kételkedni kezdünk abban, aki
annyira szerette övéit, hogy életét is odaadta értünk. Isten
gondot visel a teremtett világról, és benne nemcsak "az ég madarait"
vagy a "mező liliomait" élteti, gondozza, hanem sokkal inkább téged
akar minden bajtól és nehézségtől megóvni. Ezt akkor fogjuk
igazán megérteni, ha felhagyunk az aggódással, és minden erőnkkel,
szívünkkel-lelkünkkel egyedül Krisztus ígéreteiben bízunk. És
akkor valóban megtapasztaljuk, hogy ő velünk van életünk minden
pillanatában.
Szerző: Blázy Árpádné
