Megbocsátás: út a gyógyuláshoz

Így tudnak a sebeink gyógyulni
Azt hiszem, alig múlik el olyan nap az életünkben, amikor valakivel ne kerülnénk konfliktusba. Amikor a gyerekem reggel harmadszori felszólításra sem pakolja el a cuccát, amikor a boltban az eladó lekezelő volt velem, amikor a szomszédasszony pletykálkodott a hátam mögött...
Minden emberi kontaktus alkalom arra, hogy sérüléseket adjunk és kapjunk. Különösen fájók ezek, ha a családban történnek.

Találtam Ferenc pápától egy nagyszerű gondolatot, amelyet megosztok most önnel:
"Nem lehet anélkül élni, hogy meg ne bocsátanánk egymásnak, legalábbis jól nem, főként a családban nem. Mindennap megsértjük egymást. Számot kell vetnünk ezekkel a hibákkal, melyek gyengeségünkből és önzésünkből fakadnak. Viszont az a feladatunk, hogy azonnal gyógyítsuk be az egymásnak okozott sebeket, rögtön állítsuk helyre a családban tönkretett kötelékeket. Ha túl sokat várunk, minden sokkal nehezebb lesz.
Van egy egyszerű titka annak, hogyan gyógyítsuk be a sebeket és simítsuk el a nézeteltéréseket. Mégpedig ez: ne engedjük, hogy véget érjen a nap bocsánatkérés nélkül, anélkül, hogy békét teremtett volna egymás közt férj és feleség, szülő és gyermek, testvér és testvér, anyós és meny. Ha megtanuljuk, hogy azonnal bocsánatot kérjünk egymástól és azonnal megbocsássunk egymásnak, akkor sebeink begyógyulnak, a házasság megerősödik, családunk egyre szilárdabb ház lesz, amely ellenáll kisebb-nagyobb rosszaságaink lökéseinek. Ehhez pedig nem kell nagy szónoklatot tartani, hanem elég egy kis cirógatás: egy kis kedveskedés, és már vége is mindennek, újrakezdhetünk. De sose zárjuk le úgy a napot, hogy háborúban állunk egymással!"

Próbálja ki, hogy ezen a héten senkire nem fog neheztelni! Még akkor sem, ha oka lenne rá.
Néha szavak nélkül kell megbocsátani
"Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra.
Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos."
Jelenits István

Laudetur Kiadó: Heti Lélekemelő

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima