Jézus Szíve vár. Téged is!
Szeptember 29.
Jézus is menekült volt, mindjárt földi élete kezdetén. A kicsiny gyermek útjában állt Heródesnek, aki katonáit küldte Betlehembe, hogy kioltsák az újszülött életét.
Az ég királya igen barátságtalan földi királyságban látta meg a napvilágot. Úgy tűnik, a dicsőséget, békességet és jóakaratot hirdető angyali üzenetet Heródes nem hallotta meg. Voltak, akik Jézusban Isten Fiát tisztelték, és voltak, akik riválist, trónkövetelőt láttak benne. Heródes annyira féltette hatalmát, hogy még feleségét és fiát is megölette.
Jézust születésétől kezdve halála órájáig félreértették abban, hogy ő nem uralkodni jött közénk, hanem azért, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Jézus kicsiny csecsemőként is már a gonosz támadásainak célkeresztjébe került.
Ő élete kezdetén és végén is üldözött volt. Hol országából, hol szülővárosából kényszerült menekülni. Mindkét alkalommal halálra ítélték. Egyszer Heródes, máskor a zsinagógai közösség ítélte halálra. Mégis mindkét alkalommal megmenekült. Míg csecsemőként menekítették, Názáretben már ő sétált át a tömegen. Jeruzsálemben pedig, tudva, mi vár rá, szembenézett a halállal.
Míg Józsefet menekülésre figyelmeztette az Úr angyala Máriával és a kis Jézussal, addig Jézust elfogatása előtt már áldozata meghozatalában erősítette.
Mi hálásak lehetünk, hogy hitünk miatt nem üldöznek minket, és nem kell elhagynunk országunkat. Mégis bűneink miatt nekünk is menekülnünk kell, de nem Egyiptomba, hanem Jézus Krisztus keresztjéhez. "Az ős ellenség most is üldöz még", halálra keres minket, vesztünket akarja, de mi tudjuk, hová kell menekülnünk, és hol lelünk nyugodalmat lelkünknek.
"Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." (Mt 2,13)Menekültek millióiról tudunk világszerte. Menekülttáborok tucatjai állnak földünk számos pontján, ahova harcok elől menekülnek az emberek. Van, ahol az emberek élete azért nincs biztonságban, mert egy adott törzs vagy vallási közösség tagjai. Vannak, akik a fegyverek és az üldöztetés elől menekülnek, mások a nyomor miatt hagyják el otthonukat.
Jézus is menekült volt, mindjárt földi élete kezdetén. A kicsiny gyermek útjában állt Heródesnek, aki katonáit küldte Betlehembe, hogy kioltsák az újszülött életét.
Az ég királya igen barátságtalan földi királyságban látta meg a napvilágot. Úgy tűnik, a dicsőséget, békességet és jóakaratot hirdető angyali üzenetet Heródes nem hallotta meg. Voltak, akik Jézusban Isten Fiát tisztelték, és voltak, akik riválist, trónkövetelőt láttak benne. Heródes annyira féltette hatalmát, hogy még feleségét és fiát is megölette.
Jézust születésétől kezdve halála órájáig félreértették abban, hogy ő nem uralkodni jött közénk, hanem azért, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
Jézus kicsiny csecsemőként is már a gonosz támadásainak célkeresztjébe került.
Ő élete kezdetén és végén is üldözött volt. Hol országából, hol szülővárosából kényszerült menekülni. Mindkét alkalommal halálra ítélték. Egyszer Heródes, máskor a zsinagógai közösség ítélte halálra. Mégis mindkét alkalommal megmenekült. Míg csecsemőként menekítették, Názáretben már ő sétált át a tömegen. Jeruzsálemben pedig, tudva, mi vár rá, szembenézett a halállal.
Míg Józsefet menekülésre figyelmeztette az Úr angyala Máriával és a kis Jézussal, addig Jézust elfogatása előtt már áldozata meghozatalában erősítette.
Mi hálásak lehetünk, hogy hitünk miatt nem üldöznek minket, és nem kell elhagynunk országunkat. Mégis bűneink miatt nekünk is menekülnünk kell, de nem Egyiptomba, hanem Jézus Krisztus keresztjéhez. "Az ős ellenség most is üldöz még", halálra keres minket, vesztünket akarja, de mi tudjuk, hová kell menekülnünk, és hol lelünk nyugodalmat lelkünknek.
Szerző: Babka László
