Aki megvall engem...
Október 29.
Pál azt teszi, amit minden becsületes adós: megpróbálja törleszteni a részleteket. Legyen zsidó vagy görög, legyen római vagy barbár, legyen tudós vagy tudatlan, Pál mindenkinek hirdeti a bűnök bocsánatát. Krisztus megváltotta őt, amiért Pál élete minden napján hálát ad, és minden feladatot teljes erőbedobással végez, amelyet Krisztus rábíz. Mesterének más módon nem tud törleszteni, ezért fordul az emberek felé.
Nem törődik a veszéllyel, hanem beleveti magát a feladatokba, és végzi a rábízott szolgálatot. Nem törődik azzal sem, hogy egyesek csak úgy megveregetik a vállát, mint a bolondnak, hogy: "Majd meghallgatunk erről máskor is." Ő nem szégyelli az evangéliumot, hanem dacolva a veszéllyel és azzal a reális lehetőséggel, hogy egyesek számára ő csak a falu bolondja marad.
Manapság vajon merünk-e hitvallást tenni az emberek előtt? Vajon nem inkább a félelemnek adunk helyet? Félünk, hogy kinevetnek minket, elkönyvelnek bolondként vagy vallási fanatikusként? Hogy fordulhat elő Krisztus követőjénél az, hogy esetenként a velünk egy irodában dolgozók is tátott szájjal állnak meg, ha néhány év után - véletlenül - kiderül, hogy templomba járunk? Ennek nem kellene messziről lerínia rólunk? Nem kellene már az első közös pillanatokban kiderülni e szavainkból, hozzáállásunkból, hogy kihez tartozunk? Vajon megfeledkeztünk arról, hogy mi is adósok vagyunk, és ez az egyetlen módja annak, hogy az adósságunkat törlesszük?
"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek." (Róm 1,16)"Adós vagyok!" - mondja Pál apostol saját magáról. Érdekes módon nem azt állítja, hogy Krisztus felé adós, hanem görögöknek, barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak. Az adósság érzése sokaknak szorítja el a torkát, hiszen az áruhiteltől az autó- és lakáshitelig milliók vannak eladósodva. Egyesek kényszerből külföldre mennek dolgozni, hogy ki tudják fizetni adósságukat, mások összeszorított ajkakkal dolgoznak, sokszor több munkahelyen is egyszerre. Amikor reggel a tükörbe néznek, azt látják: adós vagyok!
Pál azt teszi, amit minden becsületes adós: megpróbálja törleszteni a részleteket. Legyen zsidó vagy görög, legyen római vagy barbár, legyen tudós vagy tudatlan, Pál mindenkinek hirdeti a bűnök bocsánatát. Krisztus megváltotta őt, amiért Pál élete minden napján hálát ad, és minden feladatot teljes erőbedobással végez, amelyet Krisztus rábíz. Mesterének más módon nem tud törleszteni, ezért fordul az emberek felé.
Nem törődik a veszéllyel, hanem beleveti magát a feladatokba, és végzi a rábízott szolgálatot. Nem törődik azzal sem, hogy egyesek csak úgy megveregetik a vállát, mint a bolondnak, hogy: "Majd meghallgatunk erről máskor is." Ő nem szégyelli az evangéliumot, hanem dacolva a veszéllyel és azzal a reális lehetőséggel, hogy egyesek számára ő csak a falu bolondja marad.
Manapság vajon merünk-e hitvallást tenni az emberek előtt? Vajon nem inkább a félelemnek adunk helyet? Félünk, hogy kinevetnek minket, elkönyvelnek bolondként vagy vallási fanatikusként? Hogy fordulhat elő Krisztus követőjénél az, hogy esetenként a velünk egy irodában dolgozók is tátott szájjal állnak meg, ha néhány év után - véletlenül - kiderül, hogy templomba járunk? Ennek nem kellene messziről lerínia rólunk? Nem kellene már az első közös pillanatokban kiderülni e szavainkból, hozzáállásunkból, hogy kihez tartozunk? Vajon megfeledkeztünk arról, hogy mi is adósok vagyunk, és ez az egyetlen módja annak, hogy az adósságunkat törlesszük?
Szerző: Szabó Bertalan Péter
