Lelki útravaló a mai napra Január 14.


Jézus mondta: "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18,3)

Meglett férfiak, egymással vetélkedő felnőtt tanítványok közé állított egy kisgyermeket Jézus: "Vegyetek példát róluk, legyetek olyanok, mint ők!" Jézus ne tudná, hogy minden gyermek lerázhatatlan örökségként magával hozza a rosszra való hajlamot? Ökölbe szorított kézzel születtünk mind, s az első szavunk a "nem". Rosszra egyikünket sem kellett tanítani, annál nehezebben követtük a jó példát. Legyünk olyanok, mint a gyermekek? Igaz, olykor irigyeljük a gyermek tapasztalatlanságát. Még nem csalódott, még minden rámosolygó felnőttre visszamosolyog. Ezen az úton már nem tudjuk őket követni. Nem tudjuk elfelejteni keserves tapasztalatainkat, sebeket, melyeket emberek okoztak. Miben kell hát hasonlítanunk hozzájuk? Mi, felnőttek általában azzal dicsekszünk, amit elértünk. Kérkedünk diplomával és családi házzal, karrierrel és tömött pénztárcával. A gyermek pedig azzal dicsekszik, amit ajándékba kapott, és örömmel sorolja fel, kitől való az ajándék. Legyünk hát gyermeklelkű felnőttek, akik megtérnek, vagyis megbánva hátat fordítanak a sikereikkel való dicsekedésnek. Ugyanakkor adjunk dicsőséget Teremtőnknek, hiszen tőle való egészségünk és erőnk, de még a kalákában segítő baráti kör és a rokonság is, a bennünket megtartó és magához ölelő közösség. Legyünk olyanok, mint azok a gyermekek, akik tudják, mindent kérniük kell, mert magától semmi sem jár. Mindenünk az Isten ajándéka. S mint a gyermekek: ti, felnőttek is ismerjétek erőtök korlátait, idejében forduljatok segítségért! Térjetek meg: ne restelljétek bevallani, ha fogytán a lendület, ha másra - ha Istenre magára - vagytok rászorulva. Áldottak azok, akik Isten előtt megvallják rászorultságukat! S végül a gyermek - a jól nevelt is, de a vásott kiskamasz talán még inkább - nagyon jól tudja, hogy a kapott ajándékot semmiképpen nem tudja sem megfizetni, sem viszonozni. Meg kell próbálnunk, de be is kell látnunk, hogy Urunknál felhalmozott tengernyi adósságunk napról napra csak növekszik.

Urunk!

Urunk, hála, hogy te táplálsz napról napra szüntelen!
Áldott légy, hogy minden új nap új öröm, új kegyelem!

De a szívünk vágyakozva azért sóhajt tefeléd:
Engedd, Jézus, megízlelnünk örök élet kenyerét! (EÉ 71)

Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Follow by Email