Lelki útravaló a mai napra Január 11.


Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban [...]. (Lk 2,45-46)

József és Mária a hazaút első napján egyre-másra érték utol az ismerősöket és a rokonokat. Megannyi csalódás, a keresett fiú nincs ezek között, s nincs amazokkal sem. A közös szálláshelyen sem bukkantak rá. A zaklatott éjszaka nem jelentett nekik igazi pihenést. A Jézus hiányát átélő ember szemét elkerüli az álom. A második napon sietősen teszik meg az utat visszafelé. A jeruzsálemi házigazda azonban nem tud Jézusról. A szülők hiába járják be a város sikátorait, ismert utcáit, Jézust nem találják. Mintha az történt volna, amiről később beszélt az őt hallgató sokaságnak: "Kerestek majd engem, de nem találtok [...]." (Jn 7,34) Lehet, hogy utolsóként jutott eszükbe a templom? Azzal kellett volna kezdeniük, s az maradt a végére? Hány ötletükről derült ki, hogy hasztalan! Kérdezősködtek fűtől-fától, s nem kaptak eligazító választ. Úgy jártak, mint azok a mai keresztyének, akik Jézussal már egyszer találkoztak, majd elengedték kezét. S már arról is elfeledkeztek, hol találtak rá először. Egy kis templom ünnepi csendjében, a hívogató evangélium szavában, a kiosztott testében-vérében. Ott, ahol nemcsak róla beszéltek, de jelen volt a róla szólók szavaiban, az őt szeretők szeretetében. Ott, ahol ő maga válaszolt a hozzá fordulók imádságaira. "Otthonom a templom, ajtaján belépve mindig hazaérek" - vallotta Túrmezei Erzsébet. Otthon, ahol ismerős az ének, s annak szavaiban a mennyei Atya simogatja a hazatérőt. "Megterített asztal" - folytatja a költő. Mellette az éhező mennyei kenyérrel, az élet kenyerével, magával Krisztussal táplálkozhat. Ám Mesterünk műhelye is a templom, ahol ő vesz minket a kezébe, hogy "régi emberből új emberré tegyen". Azaz véghezvigye azt, amiről Pál apostol ír: "...ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik." (1Kor 3,16) S ez még nagyobb csoda, mintha kőből-fából épített hajlékban lakna. Ugye ismerünk ilyen embereket: szavukban az Isten vigasztal, tanácsaikban a Lélek mutat célhoz vezető utat, szeretetükben maga Jézus munkálkodik. Ők azok, akik idejekorán találták meg a templomban Jézust! Mindig szerettünk volna hozzájuk hasonlítani.

Uram!
Köszönöm templomod otthonos csendjét, hívogató örömét, a benne kapott közösséget, a békességet és bocsánatodat. Köszönöm az ige hirdetőit, s azokat is, akikkel együtt ülök a padokban.
S most énekünk szavaival kérlek:

...Egy égi jóra várok:
Hogy a szívemben végy helyet [...].
Tedd jászladdá [tedd templomoddá] a szívemet!
Jer, térj be, és betér veled
Az öröm égi fénye!

Ámen.

Follow by Email