(Uram) "Tekints rám és könyörülj meg rajtam" Zs 25,16
"De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet!"Zsolt 141,8
"Jézus megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat." Jn 20,20
A zsoltárok segítenek, bátorítanak bennünket abban, hogy zavaros időkben, nehéz helyzetekben, kísértések tüzében is lehet az Úr arcát keresni, őhozzá menekülni, őrá tekinteni. Ez azért lehetséges, mert elérhetővé és megszólíthatóvá tette magát. „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34,19) Péter és tanítványtársai kétségbeestek, hogy letartóztatták, elvették tőlük és nem látják többé az Urat, nem tudnak vele beszélni. Valóban nincs nagyobb nyomorúság annál, mint amikor nem halljuk Istent. Nincs nagyobb büntetés annál, ha az Isten hallgat, távol van tőlünk. A pokol az Isten hiánya. Amikor Péter a főpap udvarában átkozódva tagadta meg Mesterét, tekintete találkozott a megkínzott Jézus szelíd tekintetével. Csak azért találkozhatott a tekintetük, mert Jézus újra ránézett tanítványára. Ez az egyetlen esélyünk és reményünk. Később a Feltámadott megjelent, és megmutatta magát az apostoloknak is. A lábai elé eső Tamásnak így szólt: „Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,29)
Uram, köszönöm, hogy ma is megjelensz, meglátsz, megszólítasz. Köszönöm, hogy felemelhetem Hozzád a tekintetemet, és amit lélekben látok, az megvigasztal engem. Köszönöm, hogy Te akkor is látsz, amikor én nem látlak, nem érzékellek. Köszönöm, hogy nagyobb vagy a bűnnél, hitetlenségnél. Köszönöm, hogy drága és szent sebeidben van a gyógyulás. Én Rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök! Ámen.
Szeverényi János
