Uram, a Te szabadságodban akarok élni!

Tudom, Uram, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. Jób 42,2
A százados ezt felelte [Jézusnak]: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mt 8,8


„Uram, nem vagyok méltó… hanem csak egy szóval mondd…” – amikor ezeket az úrvacsorai liturgiából ismerős, kedves igéket hallom, eszembe jut, hogy Isten mennyivel nagyobb nálam. Ez azt is jelenti, hogy a világ sokkal több annál, mint azt az én véges horizontom befogni képes volna.
Mennyi mindenről lemondtam már életem során! Mennyi mindenbe beletörődtem, mennyi mindent annyiban hagytam!
Vannak kapuk, melyek bezáródtak előttem, de bátran hihetek abban, hogy Isten még számtalan kapunyitást tartogat számomra. Olyanokat is, amilyeneket most még elképzelni sem merek. Ő gyógyulást ígér, görnyedt tagok kiegyenesedését. Életet, erősödést, új látást. Előre elkészítette utamat, mely védett kikötőbe visz. Szabadságba, tágas térre, ahol az élet szele ad majd új, mély lélegzetet.
Ebbe az isteni ígéretbe kapaszkodhatok bele. Hitem megragadja a nekem kínált jövőt.
A beletörődés béklyói mozdulni engednek. A félelem hályoga lemállik szememről.
Engedem, hogy Isten szabadsága átformáljon.

Istenem, a környezetemben sokkal, de sokkal több lehetőség van, mint azt gondolnám.
Néha egészen váratlan helyekről érkezik a segítség.
Különös utakon vezetsz engem, sokszor akaratomon kívül, meglepetéseken át.
Rád bízom a kormányzást ma is.
Te mindent megtehetsz.
Add, hogy egyedül Tőled függjek, mert ez az igazi szabadság.
Köszönöm, hogy Jézusban nyitott lehetek az újra.
Erősítsd hitemet!
Ámen.

Bence Áron

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima