Az Úr az egyetlen!

"Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!" 5Móz 6,4
"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust." Jn 17,3

Az ószövetségi törvény kihirdetése kapcsán mondja Isten, hogy ő „féltőn szerető” Isten. Ez a fordítás azonban félreérthető. Az eredeti megfogalmazás nem féltésre, hanem féltékenységre utal; tehát nem a megszólítottak iránti aggodalomról, hanem a megszólító kizárólagosság iránti igényének szenvedélyes követeléséről van szó. Más szóval: a hűtlenség azért tilalmas, mert Isten abszolút méltóságát sérti.
Nem csoda, hogy a fordítás mindezt szépíteni igyekszik. Van valami zavaró ebben az igényben. Nem mintha Isten kizárólagosságát, abszolút istenségét akarnánk elvitatni. Ellenkezőleg. Arról van szó, hogy ez inkább ránk, emberekre valló megnyilvánulás. Mi vagyunk ilyen érzékenyek a méltóságunkra, mi szoktuk ilyen féltékenyen védeni pozícióinkat.
Jézus világossá teszi, miért fontos az egyedül igaz Istenben hinnünk. Nem Isten „egója” sérül, nem őt fosztjuk meg valamitől. Magunkat zárjuk el az Élettől, ha másba vetjük bizalmunkat, ha máshol keressük javunkat, létünk fókuszát. Hit és isten összetartozik – mondja Luther. Más szóval: hamis istenben nem lehet jól hinni. A hamis hit pedig összezavar, s konfliktusba hajszol önmagammal, a másikkal, a világgal. Megismerni Istent - ez az igazán fontos az ember életében!

Istenem! Szégyellem, hogy annyiszor kitessékellek az életemből, dolgaimból. Hogy úgy kezellek, mint egy bábot, melyet csak akkor veszek elő, amikor szükségem van rá, s jobbára akkor is csak én beszélek, Te alig-alig jutsz szóhoz. Kérlek, adj erőt, türelmet, békességet hallgatni és meghallgatni Téged. Köszönöm, hogy Te nem hagyod ott a belső szobámat. Segíts, hogy én is visszataláljak. Ámen.

Cserháti Sándor

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima