Isten a mi reményünk
z alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket. (Zsolt 10,17) [Online Bibliában]
A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. (Róm 15,13) [Online Bibliában]
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 6,26–35 -- 1Sám 25,18–42
Lelki útravaló a mai napra
Egy tizenhárom éves gyermek mondta hittanórán:
– Félek a jövőtől.
– Miért? – kérdeztem.
– Mert mi lesz ezzel a világgal, ha mi, emberek nem javulunk meg?
A tizenhárom éves gyermek félelemmel telt szívvel, reménytelennek látja az életet. Nincs egyedül. Fiatalok és idősek, hívők és hitetlenek aggódunk és reszketünk élő reménység hiányában. Élő reménység nélkül csak pótcselekvésre, jajgatásra, szerhasználatra, önámításra vagyunk kárhoztatva. A reménység Istene éppen azt akarja megértetni velünk, hogy a Szentlélek ereje által a reménységben bővelkedünk.
A reménység egy isteni dimenzió, egy teljesen más, egy teljesen új látómező, mint amit mi el tudunk képzelni. Az isteni plusz, az isteni többlet, amely meghaladja a felfogóképességünket, és várakozáson felül ad, minden értelmet meghaladó módon cselekszik és avatkozik bele az életünkbe. Nem várt módon visz előbbre vagy juttat eredményre. A reménység az, amikor a csőlátásunkból kitágul a tér. Reménykedni azt jelenti, hogy számolok az Isten lehetőségével. Nem csak azzal, hogy majdcsak jobbra fordulnak a dolgaim, majdcsak kilábolok ebből a helyzetből.
A bibliai reménység nem bizonytalan óhaj, hanem megalapozott, örömteli várása annak, ami egészen biztosan be is következik. Mert az isteni dolgokban maga Isten a biztosítéka annak, hogy a várakozás nem fog csalódást okozni, hanem beteljesedik.
– Félek a jövőtől.
– Miért? – kérdeztem.
– Mert mi lesz ezzel a világgal, ha mi, emberek nem javulunk meg?
A tizenhárom éves gyermek félelemmel telt szívvel, reménytelennek látja az életet. Nincs egyedül. Fiatalok és idősek, hívők és hitetlenek aggódunk és reszketünk élő reménység hiányában. Élő reménység nélkül csak pótcselekvésre, jajgatásra, szerhasználatra, önámításra vagyunk kárhoztatva. A reménység Istene éppen azt akarja megértetni velünk, hogy a Szentlélek ereje által a reménységben bővelkedünk.
A reménység egy isteni dimenzió, egy teljesen más, egy teljesen új látómező, mint amit mi el tudunk képzelni. Az isteni plusz, az isteni többlet, amely meghaladja a felfogóképességünket, és várakozáson felül ad, minden értelmet meghaladó módon cselekszik és avatkozik bele az életünkbe. Nem várt módon visz előbbre vagy juttat eredményre. A reménység az, amikor a csőlátásunkból kitágul a tér. Reménykedni azt jelenti, hogy számolok az Isten lehetőségével. Nem csak azzal, hogy majdcsak jobbra fordulnak a dolgaim, majdcsak kilábolok ebből a helyzetből.
A bibliai reménység nem bizonytalan óhaj, hanem megalapozott, örömteli várása annak, ami egészen biztosan be is következik. Mert az isteni dolgokban maga Isten a biztosítéka annak, hogy a várakozás nem fog csalódást okozni, hanem beteljesedik.
Hálát adok Neked, Uram, mert Te vagy a reménység Istene. Kérlek, hadd szülessen meg bennem is a remény a kétely és félelem helyett. Hadd szülessen bennem a bizalom, hogy életem egyetlen helyzetében sem hagysz magamra. Hadd növekedjen bennem a hit, mely mindig képes rád hagyatkozni. Szentháromság Isten, hadd kapcsolódjak áradó szereteted örök körforgásába, s legyek a remény Istenének örömteli hírnöke. Ámen.
Kőrösi Krisztina
