Mi az igazság?
"Bizony, igazságot szolgáltat népének az Úr, és megkönyörül szolgáin." 5Móz 32,36
"Jézus mondja: Mondom nektek, hogy [Isten] igazságot szolgáltat [választottainak] hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?" Lk 18,8
Jób jutott eszembe, aki nem volt hajlandó feladni ragaszkodását Istenhez. Pedig minden amellett szólt, hogy ezt megtegye. Ellenkezőleg fogalmazva: minden ellene szólt annak, hogy kitartson, megmaradjon az Istenbe vetett hitében. Módszeresen veszítette el mindazt, amire azt mondjuk, hogy az életnek értelmet ad és örömöt okoz. Vagyont, otthont, családot, egészséget. Akik látszólag mellette voltak (a felesége és barátai), azok is inkább csak tovább bizonytalanították, mintsem erősítették volna: vedd már észre, elhagyott az Isten, elfordult tőled! Jób számára azonban – és általa számunkra is – az vált nyilvánvalóvá, hogy épp ellenkezőleg: az embernek Istenen kívül valójában semmije nincsen.
Közvetlenül Húsvét után vagyunk. Számomra a Jézus szenvedését, halálát és feltámadását megörökítő eseménysornak hasonló üzenete van, mint Jób történetének: minden lefoszlik, minden elvétetik – „minden elhagy, elfeled” –, és nem marad más, csak Isten. A mindenek lefoszlását, elvétetését nem könnyű megélni. Jézusnak sem volt az. Minden bizonnyal azért lehet ezen a jóbi-jézusi-emberi úton végigmennünk – és végig kitartanunk –, hogy annyi foggal-körömmel ragaszkodás, kapaszkodás után mindent elengedve ne maradjon nekünk más, csak Isten. Az a bizonyos isteni igazságszolgáltatás: a mindenét elveszített, hazatérő fia elé szaladó apa ölelése.
Közvetlenül Húsvét után vagyunk. Számomra a Jézus szenvedését, halálát és feltámadását megörökítő eseménysornak hasonló üzenete van, mint Jób történetének: minden lefoszlik, minden elvétetik – „minden elhagy, elfeled” –, és nem marad más, csak Isten. A mindenek lefoszlását, elvétetését nem könnyű megélni. Jézusnak sem volt az. Minden bizonnyal azért lehet ezen a jóbi-jézusi-emberi úton végigmennünk – és végig kitartanunk –, hogy annyi foggal-körömmel ragaszkodás, kapaszkodás után mindent elengedve ne maradjon nekünk más, csak Isten. Az a bizonyos isteni igazságszolgáltatás: a mindenét elveszített, hazatérő fia elé szaladó apa ölelése.
Mennyei Atyám, nem könnyű ez! Én arra használnálak Téged, hogy valamiféle földöntúli garanciát vállalj mindazért, ami fontos nekem. Te viszont ehelyett az ablakban állsz, és a feléd vezető utat figyeled. Add, hogy ez a várakozó szeretet adjon erőt hazatalálni nekem, mindenkinek. Ámen.
Németh Zoltán
