Ő azért halt meg, hogy nekem életem legyen és bőségben legyen
"Istenem,] még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz." Zsolt 71,20–21
"Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül." Mt 18,14
A Holdon már többször is járt ember, de a Föld magja a tudomány számára is elérhetetlen mélységben van. A „föld mélye” a bibliai emberek számára sem egyszerűen a sír mélységét jelenti. Jónás a „hegyek alapjáig” süllyedt, és ebben az irdatlan lelki mélységben élte át az Istentől elhagyatottság félelmetes állapotát, de különös módon éppen itt születik újjá, és feltör szívéből a felszabadult öröm dala. A Zsoltárok könyvében a „föld mélye” úgy jelenik meg, mint Isten titkos műhelye, ahol az ember teremtése és újjáteremtése történik. Kedves énekünk is erről szól: „Mint titkos bánya mélyében, Formálja terveit…” (EÉ 328) Krisztus megjárta a legnagyobb mélységet: „alászállt a poklokra” – valljuk az Apostoli hitvallásban, de értjük-e, hogy ez mit jelent? Az értelem számára megfejthetetlen, de a hit számára megragadható titok. A szenvedések poklában, a lelkiismeret tüzében égő ember számára mérhetetlenül vigasztaló lehet a pokolra szállt Krisztussal való találkozás! „Veletek vagyok a világ végezetéig!” – mondja az Úr, és ez a térben és időben (a téridőben) átélhető valóság. Így történhet meg az, hogy a kereszten szenvedő lator az utolsó utáni percben hallja az üdvösség igéjét: „Ma velem leszel a paradicsomban.” Milyen erő képes ebből a mélységből visszahozni az embert? A mennyei Atya mindent megmozgató szeretete, amely a golgotai szenvedés tüzében a lator szívét is megolvasztja. Csak a gőgös szív állhat ellent, önmaga vesztére. „Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba!” (EÉ 203)
Mennyei Atyánk, Fiadat adtad nekünk – ilyen magasra értékeltél minket! – Dicsőség Neked!
Megváltó Krisztusunk, életedet adtad értünk – ilyen mélyen szerettél minket! – Irgalmazz nekünk!
Atya, Fiú Lelke, aki egyházat teremtesz – szomorítsd meg szívünket, mélyítsd el bűnbánatunkat, és emelj fel az evangélium örömével! – Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Ámen.
Győri Gábor
