Benned ujjong a lelkünk!
"Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez". Zsolt 84,3b
"Jézus mondja: Maradjatok meg az én szeretetemben! … Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen." Jn 15,9b.11
„Mily kedvesek a te hajlékaid” – így kezdődik a 84. zsoltár első sora, mely után a mai ószövetségi ige a folytatás. A dal szerzői a templomi énekesek voltak. A jeruzsálemi templom oszlopcsarnoka bizonyára visszhangozta ezt az éneket, ahol a megfáradt testű, de hálás lelkű zarándokok az ott fészkelő kismadaraknak is úgy örvendeztek, akár a gyermekek.
Ugye van neked is egy-egy kedves helyed? Gyermekkorod színterei vagy életutad emlékezetes állomásai, ahová szeretsz időnként visszatérni.
Azért ügyelj arra, hogy Isten nem helyhez kötött!
A jeruzsálemi templom sem áll, és a 84. zsoltár valójában egy Sion-ének, amelyet az énekes legszívesebben a mennyei Jeruzsálemben dalolna. Neked sem egy bizonyos helyen kell megmaradnod, hogy az Isten közelében legyél. Akkor hol?
Jézus az apostolokat gyakran tanította. Legtöbbjük egyszerű halászember volt, még a legalapvetőbb dolgokat is sokszor el kellett nekik mondania. Így tanítja őket János evangéliumában a szeretetről – előbb rájuk ijesztve: „…az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi…” (Jn 15,1–2) – ez bizony az utolsó ítélet parafrázisa, amely ránk is vár; de, hogy ne maradjanak félelemben, a mai újszövetségi igével biztatja őket és téged.
Nem akármilyen szeretetről beszél itt Jézus! „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Tudsz-e így szeretni? Aligha! Milyen biztató, hogy Jézus mégis így szeret téged. Erre a szeretetre építsd az életedet!
Ugye van neked is egy-egy kedves helyed? Gyermekkorod színterei vagy életutad emlékezetes állomásai, ahová szeretsz időnként visszatérni.
Azért ügyelj arra, hogy Isten nem helyhez kötött!
A jeruzsálemi templom sem áll, és a 84. zsoltár valójában egy Sion-ének, amelyet az énekes legszívesebben a mennyei Jeruzsálemben dalolna. Neked sem egy bizonyos helyen kell megmaradnod, hogy az Isten közelében legyél. Akkor hol?
Jézus az apostolokat gyakran tanította. Legtöbbjük egyszerű halászember volt, még a legalapvetőbb dolgokat is sokszor el kellett nekik mondania. Így tanítja őket János evangéliumában a szeretetről – előbb rájuk ijesztve: „…az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi…” (Jn 15,1–2) – ez bizony az utolsó ítélet parafrázisa, amely ránk is vár; de, hogy ne maradjanak félelemben, a mai újszövetségi igével biztatja őket és téged.
Nem akármilyen szeretetről beszél itt Jézus! „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Tudsz-e így szeretni? Aligha! Milyen biztató, hogy Jézus mégis így szeret téged. Erre a szeretetre építsd az életedet!
Istenem! Köszönöm, hogy a Te hajlékaidban megnyugodhat a lelkem. Köszönöm, hogy otthon vagyok a világban, és mindenhová elkísérsz engem! Add, hogy megmaradjak abban a szeretetben, amelyet Tőled tanultam, hogy ne keressem a konfliktusokat, a gyűlöletet, a haragot, hanem a szeretetet adjam tovább embertársaimnak, szeretteimnek. Vedd le rólam a súlyokat, oldd feszültségeimet, taníts napról napra imádkozni. Nap és pajzs vagy az életemben. Boldog vagyok, hogy Benned bízom! Ámen.
Gerlai Pál
