Szolgává lett...
Máté 20, 28.
Szorítsd szívedre ezt az igét! Nincs annál nagyobb szolgálat, mint mikor az Isten Fia bűn-hordozó szolgája lett minden embernek, ha még oly nyomorult és megvetett is az illető. Milyen világra szóló nagy eset volna az, ha egy nagy király fia elmenne a koldus kunyhójába, ápolná betegségében, kimosná a szennyből s elvégezne mindent, amit különben a koldusnak kellene megtennie. Nemde nagy megalázkodás volna?! Az emberek szem-meresztve, szájtátva hallgatnák és nem győznének róla eleget beszelni.
Amit a Krisztus tett, méltó arra, hogy mindig róla énekeljünk, prédikál fiunk és beszéljünk s érte viszontszeressük. Mert kibeszélhetetlenül nagy dolog az, mikor Isten Fia szolgám lesz, aki annyira megalázkodik, hogy bűnömet is, sőt az egész világ bűnét és halálát vállára veszi s hordozza, nékem pedig ezt mondja: Te immár nem vagy bűnös, hanem én lépek helyedbe. Bűnöd az enyém. Bűnben lehet az egész világ, te azonban nem, mert rajtam minden bűnöd.
Ki tudná ezt felfogni?!
Ily nagy büntetést oh ki nem csudálna:
A juhokért a pásztor megy halálba;
Nagy adósságait ím a bűnös szolga Urára rótta.