MAI KÉRDÉSEK, BIBLIAI VÁLASZOK, DÉR KATALIN MŰSORA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Kedves hallgatóim az Egyház ezekben a hetekben, vasárnaponként Pál apostolnak az első korintusi levelét olvassa, különösen a 12. fejezettől kezdődő részt, amely a Biblián belül a legtöbbet mondja el a Szentlélekről. Ugyanis Pál egészen egyedülálló kinyilatkoztatásokat kapott a Szentlélek személyéről, működéséről az emberben, adományairól, a karizmákról, és a legfontosabb karizmáról, a nem emberi, nem földi, hanem isteni eredetű szeretetről, az agapéról. Ez a rész, a szeretet himnusz a levél 13. fejezetében, ebben az évben, éppen a január 31.-i olvasmány, vasárnapi olvasmány tárgya. Kezdem azzal, hogy az üdvtörténetben vannak fordulópontok. A legfontosabb fordulópontok pedig azok, amikor döntően, döntően megváltozik Isten jelenléte az emberek között. Isten jelenléte – héber szóval: a sekina – az, központi fogalom a zsidó vallásban. Amikor ez a sekina elhagyta a jeruzsálemi templomot minden összeomlott, amikor pedig oda visszatért minden helyreállt. De, ma is ez a legnagyobb áldás, amit keresztény kívánhat, Isten jelenlétében élni. Isten jelenlétének, a sekinának a biblia szerint négy formája volt eddig a történelemben. Ádám és Éva Istennel együtt élt az Édenkertben. Ez az első, az első jelenlét, ez közvetlen volt és személyes volt. Miután a bűn elszakította az embert ettől a jelenléttől, távol került Istentől, és Isten pedig őtőle. Mert Isten a bűn után is fenntartja a világot, fenntartja, de személyes jelenlétét, dicsőségét, azt, egy időre visszavonta belőle. Ám, elkövetkezett a második fajta jelenlét ideje, Isten szóbeli kinyilatkoztatása, az Ószövetség. Isten ekkortól szava által volt jelen. Szava pedig megmutatta az Ő erkölcsi lényét, jellemét, akaratát, de nem tárta fel teljesen a személyiségét, egyfajta leplezett jelenlét volt ez. Isten harmadik, és legmagasabb rendű jelenléte az volt, amikor Jézus Krisztusban emberré lett, és köztünk lakozott a földön. Ebben a jelenlétben, különösen Jézus halálával és föltámadásával hát lehullott az a bizonyos lepel. A szentély kárpitja meghasadt, és mi födetlen arccal szemléljük Istent. Végül, negyedszer abban az új világkorszakban, amelyben az első pünkösd óta élünk, és amelyet az egyház korának nevezünk Istennek megint újfajta sekinája, jelenléte valósult meg. Most Szentlelke által van jelen Eucharisztiában, Igében, Szentségekben. Jelenlétének ez az utolsó formája Krisztus második eljöveteléig, és egyben a legteljesebb jelenlét, a legteljesebb. Mert a Lélek az Atya és Fiú kölcsönös szeretetéből származik, és így a teljes Szentháromság van velünk. Jézus feltámadása és mennybemenetele után megkezdte főpapi, közbenjáró szolgálatát, aminek eredménye, tudjuk, a Szentlélek küldése. Aki máshogyan van velünk, mint ahogyan az ember Jézus volt jelen a tér és idő korlátaiba zárva az Ő földi tanítványaival. És Jézus el is mondta, hogy a Szentlélek nem jöhet el ameddig Ő, a második isteni Személy, a Fiú el nem távozik a földről. Mert a Lelket természetesen csak onnan tudja elküldeni ahol, a lélek van, odafentről Istentől, Istentől. Márpedig múlhatatlanul szükséges Őt elküldenie írja Pál, ebben az első korintusi levélben a 2. fejezet 10-es versétől kezdve, azért, hogy a Lélek megismertesse Isten bensőjét, legmélyebb gondolatát, tervét, elrejtett bölcsességét. E titokzatos, Isten bensőjébe elrejtett bölcsesség nem más, mint a kereszt, a megfeszített Krisztus titka, és írja Pál Isten benső dolgai, ezek kívülről nem láthatók, szemben a teremtésben megmutatkozó bölcsességével, amelyik látható a természetben, és valamennyire föl is tárható. De a megváltás titka, az viszont Isten belső dolga, amit folytatja Pál, nem ismer senki csak Isten Lelke, aki Isten bensőjében van. Ez az elrejtett bölcsesség valósult meg Jézus kereszthalálában, feltámadásában. De, hogy mi az értelme, a jelentősége, mi volt Isten célja a kereszttel – mindez, csak akkor érthető, amikor Isten kinyilatkoztatta a Lélek által az embereknek, az apostoloknak, az első pünkösdkor. Maga az esemény, a kereszt látása, a Feltámadott látása önmagában nem érteti meg Isten ezen elrejtett bölcsességét, csak a Szentlélek képes megvilágítani. Isten tehát a Lélekkel ezt a saját legbenső gondolatát adta át az embernek, ahogy Pál írja: mi azt a Lelket kaptuk, amely Istenből van, figyelem Istenből, Isten Lelkét. Aki egyedül ismeri az Ő belsőjét, és titkát, mi pedig csak általa, a Lélek által ismerhetjük. Na, most, hogy ezt mi megkaptuk, ez, ez olyan hallatlan misztérium, hogy Pál ugyanebben a levélben – tehát első korintusi levél 12. fejezet, 11-es és 12-es versében próbálja egy hasonlattal megvilágítani, hogy értsük – azt mondja, ki ismeri egy ember belső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van. Nos, éppen így, Isten belső dolgait sem ismeri senki csak az Isten Lelke, így Pál. Ha egy ember elmondja nekem az ő életbevágó, legbelső dolgait, pusztán attól, hogy elmondta és én hallottam, még nem értem meg ezt, csak akkor, ha bele élem magam, bele lépek, bele helyezkedem az ő bensőjébe, a lelkébe, ami végtelenül nehéz, tudjuk. No, Isten belsőjébe pedig, viszont aztán semmiképpen nem tudunk így belehelyezkedni, ahogy egy másik emberbe. Ezt maga Isten teszi lehetővé, Ő maga adja az Ő bensőjéből való Lelket, bensőjéből egyenesen a mi bensőnkbe. Mi azt a Lelket kaptuk ismétlem Pál szavait, amely Istenből van, nem Istentől egyszerűen, hanem a bensőjéből. És ez a csoda mindenkivel megtörténik, aki kéri – Lukács evangélium 11. fejezet 13-as verse szerint – aki kéri, Jézus nevében mind megkapja. Tehát, Isten a Szentlélek ajándékát azért adja, hogy megismerjük az Ő legbenső gondolatát, a megváltás tervét. De nemcsak ezért, hanem, hanem folytatja Pál azért is, idézem, hogy megismerjük, amit Isten még nekünk ajándékozott, tehát a további ajándékait, amelyeket szintén csak a Lélek segítségével tudunk befogadni. Ezek, tehát a Lélek adományai: erő, az értelem, a bölcsesség lelke meg a többi, illetve a Szentlélek gyümölcsei szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, jámborság. Így is mondja Pál, itt a levél 2. fejezet 9-es versében, milyen számtalan és fölfoghatatlan az ajándékoknak az a sokasága és nagysága, amelyeket Isten nekünk készített. Jézus élete és halála nyilvános esemény volt, feltámadása és mennybemenetele ellenben nem, nem nyilvános, azt a Lélek tudatja és érteti meg. Hogy pedig miképpen, egy ideális esetet mutat be erről az Apostolok Cselekedeteinek a 2. fejezete. Na, itt úgy van, hogy Szent Péter – miután betelt Szentlélekkel – egyszerre a bensőjében értette meg azt, amit a fejével addig is tudott, a szemével addig is látott, de a Lélek eljötte előtt nem értett egy szót sem, pedig a feltámadt Jézust addig is látta. Na, most megértette, és nyomban hirdetni kezdte, mégpedig figyeljük csak milyen szép rendben. Megértett öt dolgot, öt dolgot értett meg mondjuk. Megértette elsősorban a konkrét helyzetet, hogy ami most történt – az első pünkösdön – az a régi prófécia beteljesedése, az történt mondja, amiről Joel prófétált, kiáradt a Szentlélek. Apostolok Cselekedetei 2. fejezetéről beszélek tehát, ez van a 15. verstől a 22-es versig Péter beszédében. Másodszor megértette húsvét lényegét, az összefüggést Jézus halála és föltámadása között, idézem: Akit ti megöltetek, azt Isten feltámasztotta, 23-as, 24-es vers. Harmadszor megértette az írásokat, hogy mindez szükségszerűen történt, Isten végzéséből, és már Dávid is erről prófétált, 25-31. versig beszél erről Péter. Negyedszer megértette, hogy a feltámadott azonos azzal, akit a világ, a zsidóság és a rómaiak által képviselt pogányság együtt, együttes erővel feszített keresztre. Ezt, ugyanezt a Jézust támasztotta fel most Isten, mondja a 32. versben. Végül ötödször megértette azt, amiről annyi vita és találgatás folyt Jézus földi életében, hogy kicsoda is Ő, Úr és Messiás. Azt mondja, Őt Isten Úrrá és Messiássá tette, 36-os vers. Egyszóval, amikor a Lélek kiáradt Péter az egész üdvtörténelem lényegét értette meg, mindent, és nemcsak fejben, hanem oly mélyen a bensőjében, hogy totál azonosult, eggyé lett vele, elfogadta, mint önsorsát, elfogadta mikor így szólt, hogy: Mi mind az Ő tanúi vagyunk, ez a mi életünk, 32-es vers. Nahát így, így működik a Lélek, aki az Atyával és a Fiúval egylényegű, de különálló isteni személy, aki Jézus életében, majd az apostolok cselekedeteiben többször is önálló személyként nyilvánul meg. Mégis azt, hogy a Lélek személy, sokan – még keresztények közül is – nagyon nehezen tudják felfogni. Az Atya, a Fiú igen, ők személyek, na de a Szentlélek, Ő hogy lehet személy, hogy lehet? A próféták sem személyként, hanem például tűzként látták megjelenni Isten királyi széke előtt, vagy Jézus a széllel szemlélteti, mert ugyanúgy láthatatlan, és a jelenlétét csak bizonyos jelek mutatják.

Amikor galamb képében szállt le Jézusra, hát az állatot, azt a madarat senki nem azonosította a Szentlélekkel és így tovább, és így tovább. Tehát, olyan személyeket, hogy Atya vagy Fiú ismerünk a földi életben, de olyan személy, akihez a Szentlelket lehetne hasonlítani, személy, olyan nincsen a földön. Ezért még a teológiában is sokszor tagadták, meg vitatták azt, hogy a Lélek személy volna. Ám, de a Biblia a Szentlelket egyértelműen úgy írja le, mint aki személy, személyiség jegyei vannak: tudása, kommunikációs képessége, cselekvő ereje, akarata és érzelme, érzelmi élete, hogy most csak ezt az ötöt említsem. Ezek személyiség, személyi tulajdonságok. Lássuk sorban őket. Első, a Szentléleknek van tudása – mondja Pál a levélben – mert, kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, ha nem az ember lelke, amely őbenne lakik, őbenne van, azonképpen Isten dolgait sem tudja senki, csak Isten Lelke, ahogy ezt már olvastuk. Sőt a Szentlélek mindentudással bír, hiszen ismeri Isten dolgait, ezért képes tanítani, vezetni minket. Isten mindentudásának része a jövő ismerete, és Jézus pedig a Szentlélekről állítja ezt, a János evangélium 16. fejezetében. Hogy, amikor eljő az Igazság Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra, mindent tud. Mert – folytatja Pál – nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és az eljövendőket megjelenti nektek. Tehát a Szentlélek, mint személy képes azután át is adni ezt a tudását más személyeknek – hát, ugye ez csak személyek között lehetséges. Ezért vannak úgynevezett ismeret ajándékai a Léleknek úgy, mint a tudomány, Isten tudásának a beszéde, a bölcsesség beszéde, a lelkek megkülönböztetése. Ezek által Isten mindentudásának egy-egy darabkája nyilvánul meg az emberben, aki rendelkezik e karizmák valamelyikével, és ez hallatlan, ez csodálatos dolog. Másodszor a lélek tud kommunikálni – szintén a János evangélium 16-ban olvassuk, hogy – nem önmagától szól, azokat szólja, amiket hall. Tehát a Szentlélek hall és szól, magyarul kommunikál. Sokszor előfordul a Bibliában az a kifejezés: ezt mondja a Lélek. Például a zsidókhoz írt levélben: amint a Szentlélek mondja: ma, ha az Ő szavát halljátok – mármint Isten szavát – meg ne keményítsétek a szíveteket, zsidó levél 3-as fejezet, 7-es, 8-as vers. Tehát a Lélek beszél. A Szentléleknek ezért vannak úgynevezett beszédajándékai is. Ezek a nyelveken szólás, annak magyarázása, a prófétálás karizmája és a tanítás, a hit tanításának a karizmája. Hát mindez a Szentlélek kommunikációs képességén alapszik. Harmadszor a Biblia beszél a Szentlélek erejéről, amely azonos a Mindenható erejével. Ezért a Szentlélek jelenléte megmutatkozhat erő megnyilvánulásokban is, csodákban. Az isteni eredetű csoda olyan esemény, amelynek nem természetes, materiális oka van, hanem természetfeletti spirituális oka. A Szentlélek képes felfüggeszteni a természet törvényeit, és a természetben Isten akaratának megfelelő változást, csodának nevezett eseményt létrehozni, hogyha akarja. De e képességével nagyon ritkán él, csak rendkívül indokolt esetekben. Úgyhogy már meg sem lepődöm azon, hogy a Szentlélek, mint személy ezt is át tudja adni más személyeknek. Így az eddigiekhez az ismeret, a beszédajándékokhoz hasonlóan vannak erőajándékok is, csodatevő erőket, a gyógyítás erőit és a hit ajándékát sorolják ebbe a csoportba. Negyedszer, a Szentléleknek van akarata – idézem megint az első korintusi levél 12. fejezetéből – mindezeket egy és ugyanazon Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön-külön, amint akarja. Tehát ajándékai szétosztásában a Szentlélek szuverén akarata érvényesül. Ezért is olyan fontos a vele való közösség., hogy a Szentlélekkel személyes viszonyt ápoljunk, szomjazzuk, kívánjuk a jelenlétét. Mert ez a vágy, az Ő akaratát, a Lélek akaratát nagyon is befolyásolja abban, hogy milyen mértékben adja önmagát, meg ajándékait nekünk, tehát akarat. És végül az ötödik személyiség jegy az, hogy a Szentléleknek érzései vannak, Pál figyelmezteti a hívőket, – efezusi levél 4. fejezet – hogy meg ne szomorítsátok Isten Szent Lelkét, aki által elvagytok pecsételve a teljes váltságnak a napjára. A Szentlélek a hívők bűne miatt szomorodik meg, és ilyenkor visszavonul, a Lélek visszavonul, háttérbe húzódik, nem nyilvánul meg, közbenjáró szolgálatát felfüggeszti vagy –távol legyen – végleg befejezi. Ez, a Szentlélekkel való kapcsolat végleges elvesztése a legtragikusabb, ami egy emberrel megtörténhet. És akkor következik be, ha az ember határozottan, szabad akarata teljes birtokában, önként és végérvényesen ellene mond a benne működő Léleknek. Elveti ösztönzéseit, ellene cselekszik, azaz káromolja a Szentlelket. Hogy ez aztán mikor lesz véglegessé egy ember életében, senki nem tudja, ő maga sem, csak egyedül Isten, a Szentlélek tudja. Jézus azt mondja, minden bűn bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. Hát miért? Nem azért mert Isten nem akar neki megbocsátani, nem is büntetésről van szó, hanem a következőről. Ahhoz, hogy az ember Istennel közösségben legyen, üdvözüljön, szüksége van bűnei bocsánatára, mert Isten a bűnnel nem közösködik és nem alkuszik meg, Ő szereti a bűnöst, de a bűnt, azt gyűlöli. Viszont kész megbocsátani, de természetesen csak a megbánt bűnt tudja megbocsátani. Ám aki a Lelket, Szentlelket veti el, azt veti el, aki egyedül el tudná juttatni bűneinek a belátására, és megbánására. Na, ezért lehetetlen megbocsátani annak, aki elutasítja, és kiiktatja a Szentlelket az életéből.

Kedves hallgatóim, Dér Katalint hallották.