Alázat az engedelmességben

"Monda nékik Jézus: Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött., s elvégezzem, amit rám bízott"
János 4, 34.

Isten akarata, amelyet Krisztus betöltött, nem egyéb, mint a Krisztus engedelmessége. Ahogyan Pál mondja: Engedelmes lett értünk. Ebben van mindnyájunk megigazulása is: " . . . egynek engedelmességé által sokan igazakká lesznek."
"Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, még pedig a kereszthalálig."
Mindezt nem azért teszi, mintha méltók volnánk rá, vagy megszolgáltuk volna. Ily felséges Valaki ilyetén szolgálatára ugyan ki volna méltó?! Hanem azért teszi, hogy engedelmeskedjék az Atyának. Pál apostol itt szinte egyetlen szóval feltárja az eget, bevisz oda, hogy beletekinthessünk Isten felségének mélyeibe s megláthassuk atyai szíve kibeszélhetetlenül kegyelmes akaratát, irántunk való szeretetét s hogy érezhessük, miként végezte el Isten jótetszése öröktől fogva mindazt, amit Krisztus, a Dicsőséges értünk cselekedjék s meg is cselekedett.
Kinek ne olvadoznék szíve az örömtől? Ki az ,,aki nem akarna szeretni, dicséretet mondani és hálát adni? Ki az, aki kész ne volna az egész világ szolgája lenni, sőt a semminél is szívesen kevesebbé és semmibbé válni, mikor látja, hogy mily drágának ítélt minket maga az Isten, aki atyai akaratát szent Fia engedelmességén oly gazdagon kiárasztotta és megbizonyította.

Krisztus ártatlan Bárány,
Ki miértünk megholtál
A keresztfa oltárán
Nagy engedelmes voltál.
Viselvén bűneinket,
Megváltottál minket.
Irgalmazz nékünk,
Oh Jézus, oh Jézus.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima