A mi diadalmunk: Krisztus.
"Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus
Krisztus által."
1 Kor 15, 57.
Kísértése harcában, mikor a törvény nekitámad s vádaskodva
szemére hányja, hogy ezt meg ezt követte el, ilyen meg olyan bűnös
és halálra méltó, feleljen a keresztyén ember magát vigasztalva
így: Igen, sajnos, ez mind igaz. Bűnös vagyok s bizony megérdemlem a
halált. Ennyiben tökéletesen igazad van. És mégsem kárhoztathatsz,
se el nem pusztíthatsz. Nem engedi az én Uram a Krisztus, akit te
ártatlanul vádoltál és öltél meg. De úgye, emlékszel, hogy
amikor nekirontottál, megégetted magadat s ezzel elvesztetted minden
hozzám való jogodat! Mert Krisztus nem magáért, hanem értem
hordozta s győzte le a bűnt, meg a halált. Ezért nem ismerem el,
hogy jogod volna vádolni. Inkább nékem van jogom téged vádolni
azzal, hogy jogtalanul támadsz, hiszen nemcsak engem vagy kénytelen
békén hagyni, hanem te magadat is régen elítélt és legyőzött a
Krisztus. Én többé nem az vagyok, akit te keresel, emberfia, hanem
Isten fia. Mert én a Krisztus vérében és győzelmére
keresztelkedtem meg s palástom az ő kegyelme.
Íme így kell a keresztyénnek magát Krisztus-győzelmével
felvérteznie, hogy visszaverhesse vele az ördögöt.
Ha bűn vádol engemet,
S kétség mardossa szívemet,
Te légy nekem közbenjáróm,
kegyes bírám és Megváltóm.
