JERIKÓ MISSZIÓ

Jerikó zarándoklat 2015. augusztus 14.  Délután 3 órakor indulunk autóval Esztergomba. Megérkezve a Szentgyörgymezei Plébániára zarándoktársunk, és szervezőnk,  Erzsike fogad. A templomban szentmisén veszünk részt, imádkozunk a városért, és lakóiért. Ezután a Polgármesteri Hivatalhoz sétálunk, ahol a Hivatal képviselői fogadnak,  rövid ünnepséget követően felkötik a város szalagját a zászlóra és jó utat kívánnak. A ferences templomban részt veszünk az évenkénti ferences zarándoklat eligazításán és Dobszay Benedek atyának átadjuk a keleti zarándokzászlót és imafüzeteket. Ők fogják vinni és ők fognak imádkozni a nemzetünkért Esztergomtól Szécsényig. Az éjszakát a Szentgyörgymezei Plébánia hittantermében töltjük. Mindenható Örök Atya! A Boldogságos és mindenkor Szeplőtelen Szűz Mária legtisztább keze által helyezem minden kehelybe, melyet papjaid a mai napon az egész világon oltárod fölé emelnek, imáimat, gondolataimat, munkámat, szenvedésemet, multamat, jelenemet, és ...

Október 30. "[Isten] nincs messzire egyikünktől sem..." (ApCsel 17,27) Az alábbi mondat Pál apostolnak a görög fővárosban, Athénban elmondott beszédének egy kis részlete. E város gazdag kulturális múlttal és vallásossággal rendelkező városként létezett már Pál apostol életében is. Szinte mindenfajta istennek volt kultusza és oltára, sőt, hogy valamelyik istenség meg ne sértődjék, még az ismeretlen istennek is emeltek helyet (ApCsel 17,22-23). Vallásosság! Érdekes jelenségeknek vagyunk mostanában is tanúi. A világi értelemben vett tiltások eltűntek, szabadon lehet templomba járni, Bibliát és keresztény irodalmat beszerezni, olvasni, terjeszteni. Mégis, mintha az emberek zöme egyre kevésbé keresné életének értelmét a templomok falai között. Mindeközben pedig a másik oldalról azt tapasztaljuk, hogy az emberekben még talán soha ilyen erős nem volt a spiritualitás iránti igény. Egyre többen szeretnék átélni, kitapintani az Istent. Reneszánszukat élik a különböző megvilágosodást...

Október 29. "Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek." (Róm 1,16) "Adós vagyok!" - mondja Pál apostol saját magáról. Érdekes módon nem azt állítja, hogy Krisztus felé adós, hanem görögöknek, barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak. Az adósság érzése sokaknak szorítja el a torkát, hiszen az áruhiteltől az autó- és lakáshitelig milliók vannak eladósodva. Egyesek kényszerből külföldre mennek dolgozni, hogy ki tudják fizetni adósságukat, mások összeszorított ajkakkal dolgoznak, sokszor több munkahelyen is egyszerre. Amikor reggel a tükörbe néznek, azt látják: adós vagyok! Pál azt teszi, amit minden becsületes adós: megpróbálja törleszteni a részleteket. Legyen zsidó vagy görög, legyen római vagy barbár, legyen tudós vagy tudatlan, Pál mindenkinek hirdeti a bűnök bocsánatát. Krisztus megváltotta őt, amiért Pál élete minden napján hálát ad, és minden feladatot teljes erőbedob...

2015. október 28. – Szerda, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok    Jézus egyszer  fölment  egy  hegyre imádkozni.  Az  egész  éjszakát  Isten    imádásában töltötte. Másnap  magához hívta  tanítványait, és  kiválasztott    közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak  nevezett: Simont, akit  Péternek    is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,    Mátét és Tamást;  Jakabot, Alfeus fiát  és a buzgó  Simont; Júdást,  Jakab    fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük,    és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje,  és    hatalmas tömeg  vette  körül  Júdeából. Jeruzsálemből,  Tirusz  és  Szidon    tengerparti vidékéről. Ezek  azért gyűltek össze,  hogy hallgassák őt,  és  ...

2015. október 27. kedd Róm 8,18-25 Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Látni azonban azt, amit remélünk, nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor várjuk is türelemmel. Zs 125 Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk...

Az engesztelés, az imabetakarás nem lehet kampányfeladat, ebben állhatatosság, rendszeresség és kitartás szükséges,  ezzel egyenes arányban nyilvánul meg erőteljesen Isten szabadító, gyógyító, megújító ereje. Az imaengesztelést naponta végezzük. Némelyek szerint  hazánkért nem kell már imádkozni, mert jó úton járunk. Az igazság az, hogy szüntelenül kell imádkoznunk, és az isteni ajándékok a mi átadottságunk, hűségünk,  Isten iránti bizalmunk mértékében fognak gyümölcsöket hozni. Naponta imában visszük Isten elé nemzetünket, honfitársainkat, családjainkat, fiataljainkat, időseinket,. vezetőinket, és kérjük rájuk Isten megújító áldását. A nemzet megújulásának feltétele, hogy legyenek közbenjárók, engesztelők, a célért áldozatokat vállalni akarók és tudók. Ha Istentől várunk segítséget, illő és méltányos, hogy élő, személyes szeretetkapcsolatunk legyen Vele. Ehhez időt kell szánnunk Istenre. Neki ez az egyetlen igazi ajándék,a mit mi adhatunk Neki. Érdemes végiggondolni...

Sírva jön népem, van köztük vak és sánta, irgalommal hozom őket vissza Evangélium: Mk 10,46-52 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!’’ Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!’’ Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!’’ Mire az ledobta köntösét, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?’’ A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!’’ Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.’’ Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton. Minden alkalommal rácsodálkozom ennek az Igének az erejére, gazdag tanítására. Felkiáltása, amely azóta a Jé...

Nem csak október 23.ra : https://www.youtube.com/watch?v=0BnWnfuFKig&authuser=0 (Ha másképp nem tudod megnyitni, akkor jelöld ki, és jobb gombbal klikkelj rá, majd válaszd az "ugrás a... " utasítást!) 

 2015. október 24. – Szombat    Abban az időben odajött Jézushoz  néhány ember, s azokról a  galileaiakról    hozott hírt, akiknek  vérét Pilátus  az áldozat  vérével vegyítette.  Erre    Jézus megjegyezte:  „Azt  hiszitek,  hogy  ezek  a  galileaiak  bűnösebbek    voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha    nem tartotok  bűnbánatot,  éppúgy elvesztek  ti  is mindnyájan.  Vagy  azt    gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony    és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?    Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is    mindnyájan.”    Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.   ...

  2015. október 22. – Csütörtök, Szent II. János Pál pápa    Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy  tüzet    gyújtsak  a  földön.  Mi  mást   akarnék,  mint  hogy  lángra   lobbanjon!    Keresztséggel   kell   megkereszteltetnem.   Mennyire   várom,   hogy   ez    beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a  földre?    Mondom nektek,  nem azt,  hanem szakadást.  Ezentúl, ha  öten lesznek  egy    házban, megoszlanak  egymás  között: három  kettő  ellen, és  kettő  három    ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány    az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”    Lk 12,49-53 Jöjj, Szentlélek, hogy lobbanjon ...

 Október 21. "Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok." (Zsid 13,3)   Hálát adhatunk az Úrnak, hogy ma hazánkban nincs keresztényüldözés. Senkit nem zárnak börtönbe, nem végeznek ki, mert hisz az Úr Jézusban. Ugyanakkor számtalan országban szenvednek a hitükért, sőt, mártírhalál a sorsa azoknak, akik Jézus Krisztushoz tartozónak vallják magukat. Az Open Doors keresztyén segélyszervezet jelentése szerint - 2011 és 2012 közötti felmérés alapján - ma a világon százmillió ember szenvedi el az üldözés különböző formáit az Úr Jézusba vetett hite miatt, a mártírok száma pedig meghaladta az egymilliót. A helyzet Észak-Koreában a legsúlyosabb, ahol jelenleg is 70 ezren szenvednek a hitük miatt munkatáborokban. Már csupán egy Biblia birtoklásáért nyilvános akasztás jár. A rendszeres keresztyénüldözéseket világviszonylatban leginkább az iszlám szélsőségesek hajtják végre. Szükséges, hogy tudjunk ezekről, é...

Október 20. "Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen." (1Tim 1,17) Ez a mondat inkább liturgiának tűnik. Szinte magunk előtt látjuk a szép, egyforma színű ünnepi köntösbe öltözött énekkart, amint a menny hangjait varázsolva közénk zengi ezt az éneket. A lelkek magasztosan követik a dallamot, hiszen ennek a mondatnak dallama is van. Ugyanakkor a mondattól való távolságunk is a liturgiához hasonlít. Felemelkedünk ünnepi magasságba, de egyidejűleg magunk mögött hagyjuk a valódi élet valódi gondjait. Szeretnénk Isten magasságába emelkedni, de nem vesszük észre, hogy Isten nagyon is közöttünk van, a mi alacsonyságunkban. Pál mondata pontosan tudja ezt. Nem akar ünnepi mondat lenni, sokkal inkább csendes, őszinte hálaadás. Felvonul előtte egész élete. Az az idő, amikor üldözte Krisztust. Aztán az, hogy ennek ellenére hogyan lett apostol, hogyan fogadta el ő t Isten. Egész megmentett életét tárja ...

Október 19. "Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." (Jak 1,27) Kutyámmal éveken keresztül ugyanazon az útvonalon sétáltunk. A templom mellett volt egy háromméteres szakasz - a járdát a parktól elválasztó padka -, ami valamiért különleges helyen szerepelt a kis állat szívében. Bár választhatta volna a járdát éppen úgy, mint a park füvét, de ő következetesen mindennap a padkán egyensúlyozott. A csúszós gránitköveken általában megcsúszott, ilyenkor gyorsan próbált korrigálni, csetlett-botlott. Néha azonban sikerült végigmennie a padkán, és ilyenkor látszott rajta a büszkeség: megcsináltam, képes voltam rá, sikerült. Jakab levelével kapcsolatban nekem nincsenek ilyen büszke élményeim. Csak a padkáról való lecsúszás maradt. Tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól. Talán mégiscsak szerzetesnek kellene beállni, és egész nap másra sem figyelni...

Október 18. "A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által." (Róm 15,13) A reménység új értelmezést kap Pál révén. Isten új karaktert (tulajdonságot) hordoz: ő a reménység eredete, és ő a tárgya a reménynek. A keresztény élet azt jelenti, hogy elhagyjuk a régit, újat kezdünk. A hívőség nem tudja, hova vezet az út, de halad előre reménységgel, a Szentlélek erejével. Pál imádkozik, hogy Isten töltse be a követőit (hallgatóit) örömmel és békével. Az öröm Pál nagyszerű koncepciója, amely a hithez kapcsolódik, és a "Lélek gyümölcseinek" a része. (Pál írásaiban 21-szer fordul elő, míg más újszövetségi írásokban nem fordul elő, kivéve Jánosnál 9-szer.) A béke és az öröm együtt jár. Különösen a keresztény öröm és béke lehetetlen Krisztusban való hit nélkül. Pál továbbmegy, imádságának célja: "Bővölködjetek reménységben." Ne csak legyen tele a reménység kosara, de cs...

A 2015. évi Missziós Világnapot a Megszentelt Élet Évének keretében tartják meg, s ebből nyer ösztönzést az imára és az elmélkedésre. Valóban: ha minden megkeresztelt ember arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen Urunkról, Jézusról és hirdesse az adományként kapott hitet, ez különösen is igaz az Istennek szentelt életet élő személyekre, mivel a megszentelt élet és a misszió között szoros a kapcsolat. Jézus követése, amely meghatározta a megszentelt élet létrejöttét az Egyházban, válasz a hívásra, hogy vegyük fel a keresztet és kövessük Őt, vegyünk példát arról, ahogyan ő átadta magát az Atyának, ahogyan előttünk járt a szolgálat és a szeretet tetteivel, ahogyan elveszítette életét, hogy újra megtalálja azt. És minthogy Krisztus egész élete missziós jellegű, az Őt szorosan követő férfiak és nők teljes mértékben magukra öltik ezt a jellegzetességét. A missziós dimenzió, amely az Egyház természetének velejárója, benne rejlik a megszentelt élet minden formájában¸ és el nem hagy...

A szentté válás útján lelki olvasmányként küldöm nektek:   https://christianae.wordpress. com/2015/09/20/kezirat-a- purgatoriumrol/

október 7. "És felkelvén, megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lett nagy csendesség." Márk 4,39 Amikor a tanítványok eljutottak oda, hogy nem bírjuk tovább, felkeltették Jézust. Vajon fel kellett õt kelteni? Elmerült volna a hajó, ha nem keltik fel? A felkeltés azt jelenti, hogy Hozzá fordulok, mert nincs más kiút. A tanítványok addig is tudták, hogy ott alszik Jézus, de nem fordultak Hozzá. A maguk erejével próbálták megoldani a megoldhatatlant. Hogyan keltjük fel Jézust? Imádsággal! Valaki azt mondta, hogy az imádság a tehetetlen embereké. Tökéletesen igaza van. Csak tehetetlen emberek imádkoznak, akik már tudják, hogy mindenre képtelenek. A tanítványoknál volt egy komoly baj, és ez a baj nálunk is. Imádságuk nem hitbõl fakadt, hanem kétségbeesésbõl. Imádsá-gaid forrása nem a reménytelenség? Az Úr azt várja az Övéitõl, hogy hitbõl imádkozzanak, és amikor vihar van, maradjanak hitben és nyugalomban. Legyen elég, hogy õ itt va...

Október 7. "Mit mondjunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" (Róm 8,31) Egy ismert katonai szakértő mondta egy riportban: közel száz éve nem volt olyan nap az emberiség történetében, hogy ne lett volna háború. Azaz mindennap emberi életek pusztultak és pusztulnak el értelmetlenül. Édesanyák zokogva siratják fiaikat és lányaikat. Édesapák fájdalmukban kezükbe temetik arcukat, és bosszúra esküsznek. Az ember győzni akar, de tudja, hogy veszíthet is. Mégis úgy gondolja, hogy ő nem veszíthet. Erről szólnak mindennapjaink intrikái, veszekedései, marakodásai, belső és külső " háborúink". Pál apostol valami érthetetlen győzelemről beszél. Biztosan győzni Istennel. Ott vannak az Isten nevében elindult katonáink sírhantjai. Hogyan lehet Istennel győzni? Ehhez meg kell tanulni egy nagyon fontos igazságot Jézustól: "Tedd vissza kardodat a helyére, mert akik kardot fognak, kard által vesznek el." (Mt 26,52) Jézus nagyobb erőről és hatalomról beszélt,...

Október 5. "Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét." (2Kor 5,19) Egy második világháborúban megsebesült amerikai katona a harctéren földre rogyva, behunyt szemmel elénekelte édesanyja kedvenc egyházi himnuszát: "Van egy név, ami nekem oly kedves, mint a legszebb zene. Amikor a szívem gondterhelt és félelemmel tele, Jézus szól: Békesség neked! Amikor a szorongás nagyobb, mint azt el tudnám viselni, lelkemet gondok súlya húzza le, és már majdnem feladom, Jézus szól: Békesség neked! Bárcsak hallhatná a világ az ő beszédeit, ahogyan szavai vigasztalást adnak. A szelídnek és alázatosnak Jézus szól: Békesség neked!" (Jesus Whispers Peace) Amikor kinyitotta a szemét, egy ellenséges katona állt előtte, és arra kérte, hogy még egyszer énekelje el. A Lélek olyan légkört teremtett, amely kiemelte a két ellenséges katonát a háborús környezetből, és testvérekké tette őket. Ha a...

október 4. "Ő pedig a hajó hátulsó részében, a fejaljon aludt." Márk 4,38 Az a hajó, amelyen Jézus volt, viharba került. Vannak kis szélviharok - talán nálatok is. Ezeken túl lehet jutni. Bocsánatot kérünk, és minden rendeződik. Ebben a szélviharban már-már elmerült a hajó. És Jézus alszik! Nem mozdul, nem cselekszik, nem szól. Rettenetes állapot. Legalább mondana már valamit! Voltál-e már úgy, hogy mondogattad a bajaidat, és nem volt sem szó, sem felelet, sem meghallgattatás? Ezek a halászemberek mindent csináltak, amit csak lehetett. Amikor az ember mindent meg akar tenni, és meg is tesz, talán éppen azzal kavarja a legnagyobb vihart. Sokszor még azok is kapkodnak, akiknek hajójában ott van Jézus. Ezzel hitelét veszti a bizonyságtételük. Amikor Jónás hajóját elérte a vihar, amikor már mindent kidobtak a hajóból, Jónás helyzetet változtatott, lement a hajó aljába, és ott aludt. Nem segített az alvás. A tenger nem csillapodott, amíg Jónás ki nem mondta: "Fogjatok meg é...

Szeptember 30. "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre..." (1Pt 1,3) Ezt a gyönyörű vallomást csak olyan ember mondhatta, írhatta, akiben szerelmes lobogás volt az Atya és a Fiú iránt. Ez az ember járt a "forrásnál". Számára a feltámadás nem csupán teológia volt, hanem valóságos élettapasztalás. Erő, tűz, a megmentett élete fölötti öröm. A hit egyszerre bizalom és az újjászületés boldogsága. Az első nemzedékek rajongások nélküli, mégis a halálig menő elkötelezése Jézus iránt itt tetten érhető. Az újjászületett, élő reménységre meghívást kapott ember himnuszszerű vallomása ez a mondat. Bárcsak az én mondatom, a mi mondatunk is lenne, lehetne! Bárcsak a Lélek tüze bennünk is föllobbantaná a megváltás és a hit örömét! Ne hagyjuk, hogy az Örömhír belénk savanyodjon. A ránk nehezedő napi terhek, napi rutinok talán fakítják az evangélium fényét. Mer...

Szeptember 29. "Miután elmentek, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." (Mt 2,13) Menekültek millióiról tudunk világszerte. Menekülttáborok tucatjai állnak földünk számos pontján, ahova harcok elől menekülnek az emberek. Van, ahol az emberek élete azért nincs biztonságban, mert egy adott törzs vagy vallási közösség tagjai. Vannak, akik a fegyverek és az üldöztetés elől menekülnek, mások a nyomor miatt hagyják el otthonukat. Jézus is menekült volt, mindjárt földi élete kezdetén. A kicsiny gyermek útjában állt Heródesnek, aki katonáit küldte Betlehembe, hogy kioltsák az újszülött életét. Az ég királya igen barátságtalan földi királyságban látta meg a napvilágot. Úgy tűnik, a dicsőséget, békességet és jóakaratot hirdető angyali üzenetet Heródes nem hallotta meg. Voltak, akik Jézusban Isten Fiát tisztelték, ...

Szeptember 28. "Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem?" (ApCsel 9,3-4) Egyszer, nem is olyan régen egy madarász bácsi temetési igehirdetésére készültem. Sosem fogom elfelejteni azt a vívódást. Felkavart maga az élettörténet és az üzenet. Mert madarásznak lenni nagyon szép hivatás. Felemelő, tiszta, őszinte. Mint egy kisgyermek mosolya vagy könnyei. Sosem gondoltam addig bele, hogy mennyire fantasztikus is kimenni a természetbe, és figyelni a madarakat. Ahogyan megérkeznek. Ahogyan "megszólalnak", ahogyan repülnek. Ritmusa van a szárnycsapkodásoknak, és dallama, ahogyan énekelnek. És volt valami hihetetlen felismerés az akkori folyamatban, amolyan katarzis, mégpedig az, hogy a keresztyén élet nagyban hasonlít egy hűséges, szenvedélyes madarász életéhez. Szabadnak lenni, felvenni a teremtett világ ritmus...

Isten kegyelméből megérkeztünk Szegedre, és különleges áldás volt, hogy a hálaadó szentmisét két olyan atya mutatta be, akik maguk is részt vettek a zarándoklaton, vállalták annak terheit és ajándékba kapták áldásait. Minden szavuk hitelesen csengett, és krisztusi szeretetet sugárzott. Köszönet nekik ezért! Az  idén valamivel kevesebben voltunk, mint tavaly, de a hangulat remek volt. Őszinte köszönet jár a peresznyei István atyának és lelkes csapatának, a sopronkövesdi közösségnek, a polgármester asszony által vezetett hollóházi testvéreknek, a bácsalmási János atyának és híveinek, gyulai testvérünknek,  Júliának Apátfalváról, Külön megemlítem Pannikát, aki 77 évesen fiatalokat  megszégyenítő  buzgalommal vett részt a zarándoklaton  és jött el Ceredről ( hajnali fél négykor indult, és éjfélre ért haza, hogy egy órát együtt imádkozzon velünk. Isten bőséges áldását kérem minden polgármesterre, plébánosra, kedves testvérre, akik megértették , milye...