Legyen a béke teveled!
Szeptember 17.
Olyan jó az istentiszteletet mindig az Úr áldásával zárni: ránk mosolygó arcát, békességét és nyugalmát remélni, magunkkal vinni, hogy amikor ügyes-bajos dolgainkat intézzük, mindennapi feladatainkat teljesítjük, akkor lakozzon szívünkben a felülrõl kiáradó békesség.
Hiszem, ha többen élnének az istentiszteleti alkalmakkal és fogadnák szívükbe a felülrõl ajándékozott áldást, mint ahányan azt ma teszik, akkor kevesebb ideges, csalódott, frusztrált, haragvó, rágalmazó, gyûlölködõ embert látnánk magunk körül. Én mindenesetre a mennyei békesség eszköze, hordozója szeretnék lenni már most, ebben az életben, ezért fontos számomra az istentisztelet, és számítok az Úr áldására.
"Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!" (2Thessz 3,16)
Nagy ajándék a békesség! Magunk körül ideges embereket látunk: csalódottakat, frusztráltakat, egymásra haragvókat, egymást rágalmazókat és gyûlölõket, gátlástalan karrieristákat. Bennem is sokszor felgyülemlik a feszültség: haragra gerjedek, szívemben gyûlöletet, utálatot érzek, és alig-alig tudok uralkodni indulataimon. Ilyenkor Istenhez menekülök. A templom csendjére, az istentisztelet felemelõ ünnepélyességére áhítozom. És ott rendszerint meg is nyugszom. Békesség árad rám. Az igébõl Isten békessége sugárzik felém. Még akkor is, ha bûnrõl, ítéletrõl szól, mert azt mindig beragyogja az evangélium.Valahányszor közeledni érzem magamhoz Krisztust, hallom a mennyei seregek mennybõl kiszivárgó énekét: "Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség..." (Lk 2,14) Csak onnan, felülrõl jön az igazi békesség, amikor megváltó Urunk felénk fordítja arcát, ránk mosolyog, és szeretettel hív: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28)
Olyan jó az istentiszteletet mindig az Úr áldásával zárni: ránk mosolygó arcát, békességét és nyugalmát remélni, magunkkal vinni, hogy amikor ügyes-bajos dolgainkat intézzük, mindennapi feladatainkat teljesítjük, akkor lakozzon szívünkben a felülrõl kiáradó békesség.
Hiszem, ha többen élnének az istentiszteleti alkalmakkal és fogadnák szívükbe a felülrõl ajándékozott áldást, mint ahányan azt ma teszik, akkor kevesebb ideges, csalódott, frusztrált, haragvó, rágalmazó, gyûlölködõ embert látnánk magunk körül. Én mindenesetre a mennyei békesség eszköze, hordozója szeretnék lenni már most, ebben az életben, ezért fontos számomra az istentisztelet, és számítok az Úr áldására.
Szerzõ: Kovács László Attila
