Az Úr a Mindenható!
Szeptember 10.
Istenről sokan tudják, hogy kicsoda. Ismerik a Bibliából, hittanóráról, a szószékről, például Fián keresztül a filmekből is; Isten az általános műveltség része. Ennek ellenére Európa-szerte százmilliók közönyét szenvedi el a Mindenható. Nem trendi róla és Fiáról beszélgetni, a közbeszédből kikopott, spirituális mélységeket máshonnan is be lehet gyűjteni, a Szentírás Istene kiment a divatból, már a neve is el van felejtve.
Mégis, amikor személyesen mutatkozik be, és a nevén túl az is kiderül, hogy ki ő, soha többé nem felejtjük el a nevét. Miért?
1. Miközben Isten személyesen mutatkozik be valakinek, találkozás történik. Embernek találkozni Istennel önmagában emberfeletti. De Isten nem engedi, hogy emberfeletti maradjon, ezért miután hitemmel megértettem, kivel találkoztam, emberi életem része marad. Mint amikor a nagy találkozás után egyszer csak gyűrű kerül két ember kezére, ami attól kezdve ott is marad. Istennel is így szokott lenni. Egymásba szeretünk, bár "ő előbb szeretett minket" (1Jn 4,19), és attól kezdve hűségesek vagyunk. Belegondoltál már abba, hogy "aki volt, aki van, és aki eljövendő: a Mindenható" érez így irántad, aki iránt te is így érezhetsz? Te és a világ teremtője egy kapcsolatban, egy szeretetközösségben, együtt az úton?
2. Bármilyen ember vagy, Isten személyes bemutatkozása megrendítő. Ennek oka a kettőtök közötti különbség. A szent ismerkedik a bűnössel, az örök a halandóval, a végtelen a mákszemmel. Ő életed tervezője, kerete, kezdő- és végpontja. És ez egyszerre mindennapi és nem mindennapi. Rendkívüli Istenünk van!
Szerző: Horváth-Hegyi Olivér
"Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jel 1,8)
Találkozásaink alkalmával, amikor ismeretlenül mutatkozunk be egymásnak, általában a másik ember nevét rögtön elfelejtjük, de amit utána mond magáról, az megmarad. Minél érdekesebbet vagy fontosabbat mond, annál jobban törekszünk arra, hogy újra megtudjuk a nevét, és már nevén szólítsuk, jelezve tiszteletünket, érdeklődésünket.
Istenről sokan tudják, hogy kicsoda. Ismerik a Bibliából, hittanóráról, a szószékről, például Fián keresztül a filmekből is; Isten az általános műveltség része. Ennek ellenére Európa-szerte százmilliók közönyét szenvedi el a Mindenható. Nem trendi róla és Fiáról beszélgetni, a közbeszédből kikopott, spirituális mélységeket máshonnan is be lehet gyűjteni, a Szentírás Istene kiment a divatból, már a neve is el van felejtve.
Mégis, amikor személyesen mutatkozik be, és a nevén túl az is kiderül, hogy ki ő, soha többé nem felejtjük el a nevét. Miért?
1. Miközben Isten személyesen mutatkozik be valakinek, találkozás történik. Embernek találkozni Istennel önmagában emberfeletti. De Isten nem engedi, hogy emberfeletti maradjon, ezért miután hitemmel megértettem, kivel találkoztam, emberi életem része marad. Mint amikor a nagy találkozás után egyszer csak gyűrű kerül két ember kezére, ami attól kezdve ott is marad. Istennel is így szokott lenni. Egymásba szeretünk, bár "ő előbb szeretett minket" (1Jn 4,19), és attól kezdve hűségesek vagyunk. Belegondoltál már abba, hogy "aki volt, aki van, és aki eljövendő: a Mindenható" érez így irántad, aki iránt te is így érezhetsz? Te és a világ teremtője egy kapcsolatban, egy szeretetközösségben, együtt az úton?
2. Bármilyen ember vagy, Isten személyes bemutatkozása megrendítő. Ennek oka a kettőtök közötti különbség. A szent ismerkedik a bűnössel, az örök a halandóval, a végtelen a mákszemmel. Ő életed tervezője, kerete, kezdő- és végpontja. És ez egyszerre mindennapi és nem mindennapi. Rendkívüli Istenünk van!
Szerző: Horváth-Hegyi Olivér
