Hol találom Krisztust?

Szeptember 22.

"Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." (Mt 25,35-36)

Egy zsidó legenda szerint egy fiatalember mindenáron a messiást akarja látni. Elmegy a város idős rabbijához tanácsot kérni. A bölcs öreg azt mondja neki, hogy menjen ki a város kapujába, ott fog találkozni a messiással. A fiatalember ki is megy a kapuhoz, de csak az elgennyedt sebeik miatt panaszkodó betegeket találja ott. Csalódottan megy vissza a bölcs rabbihoz, és számon kéri, hogy miért csapta be. Ő azt kérdezi tőle, hogy mit látott. Mire az ifjú: csak a sebeikről a kötést letépő betegeket! Itt nem lehet a messiás. Menj vissza, és figyeld meg őket jobban, és meg fogod érteni a messiás titkát. Az ifjú visszament, és alaposabban megfigyelte a kapuban található különös társaságot. Ekkor vette észre, hogy a fájdalomtól vagy a gyógyulás reményétől mindenki mindegyik sebéről leszaggatta a kötést. Egyetlen "beteg" volt, aki mindig csak egy sebéről vette le a kötést, azért, hogy mindig készen álljon a segítségre. Ekkor értette meg a messiás titkát.
Nyilván van a történetnek egy nagyon fontos üzenete a segítő foglalkozásban szolgálók számára: csak a saját sebeim, sebezhetőségeim ismeretében válhatok alkalmassá a szolgálatra. Ezen az úton válhatunk egymás Krisztusaivá, gyógyítóivá.
Az Isten Fia annyira emberré lett, a föld fiává, hogy vele nem csupán a szakralitás steril körülményei között lehet találkozni, hanem a szenvedés mélységében. Mi, emberek a dicsőségben, a sikerben akarjuk Istent, a megváltást tetten érni, miközben ő a mélységben, a kereszt gyalázatában jön hozzánk.

Szerző: Laborczi Géza