Keresztre az óemberrel!
Szeptember 19.
Pál apostolnak mégis intenie kellett a pásztorolt gyülekezeteit: "Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?" (Gal 3,3) Ez az igeszakasz is jól példázza, hogy a kísértő még egy olyan jól induló gyülekezeti közösségben is, mint a galáciai, csapdába csalhat sokakat.
Vajon mi halványíthatja el Isten kegyelmének gazdagságát egy olyan ember szívében, aki egykoron kisemmizett volt, és aztán mindent megnyert Krisztusban? Talán az, ha önigazságában a kegyelem gazdagsága már nem jelenti azt, amit egykoron. Ennek azonban az a következménye - és Isten Szentlelke erre irányítja a figyelmünket -, hogy Krisztus kereszthalálát, váltságművét hiábavalóvá teszi!
Pedig Jézus Krisztus arra biztat bennünket: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!" (Mt 16,24)
Az ő követése nem lehet elméleti, ideológiai idomulás vagy akár azonosulás. Nagyon keményen fogalmazta meg Jézus a tényt, hogy az óembernek kereszten kell függnie ahhoz, hogy követni tudjuk őt. Az ő kereszthalálának akkor van értelme az életedre nézve, ha a te óembered is kereszten függ. Pál így ír erről: "Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele..." (Róm 6,6)
Az igeszakaszunk előtti versben ezt olvashatjuk: "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem..." (Gal 2,20) S így lesz teljessé a megigazíttatásod - nem a saját érdemedből, hanem a benned él ő Úr Jézus Krisztus érdeméből, aki a szívedben élhet -, és a szándékaid, gondolataid, szavaid és cselekedeteid belőle fakadhatnak. Ne vesd el ezt magadtól!
"Nem vetem el Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg." (Gal 2,21)A mennyek országáról szóló példázatok egyik üzenete, hogy aki fölfogja Isten kegyelmének gazdagságát, az nem mérlegel, hanem mindenét, amije van, annak rendeli alá. Mert tisztában van vele, hogy önmagában szegény, mezítelen és vak (Jel 3,17), de Isten országának kincsével mindent megnyerhet.
Pál apostolnak mégis intenie kellett a pásztorolt gyülekezeteit: "Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?" (Gal 3,3) Ez az igeszakasz is jól példázza, hogy a kísértő még egy olyan jól induló gyülekezeti közösségben is, mint a galáciai, csapdába csalhat sokakat.
Vajon mi halványíthatja el Isten kegyelmének gazdagságát egy olyan ember szívében, aki egykoron kisemmizett volt, és aztán mindent megnyert Krisztusban? Talán az, ha önigazságában a kegyelem gazdagsága már nem jelenti azt, amit egykoron. Ennek azonban az a következménye - és Isten Szentlelke erre irányítja a figyelmünket -, hogy Krisztus kereszthalálát, váltságművét hiábavalóvá teszi!
Pedig Jézus Krisztus arra biztat bennünket: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!" (Mt 16,24)
Az ő követése nem lehet elméleti, ideológiai idomulás vagy akár azonosulás. Nagyon keményen fogalmazta meg Jézus a tényt, hogy az óembernek kereszten kell függnie ahhoz, hogy követni tudjuk őt. Az ő kereszthalálának akkor van értelme az életedre nézve, ha a te óembered is kereszten függ. Pál így ír erről: "Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele..." (Róm 6,6)
Az igeszakaszunk előtti versben ezt olvashatjuk: "Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem..." (Gal 2,20) S így lesz teljessé a megigazíttatásod - nem a saját érdemedből, hanem a benned él ő Úr Jézus Krisztus érdeméből, aki a szívedben élhet -, és a szándékaid, gondolataid, szavaid és cselekedeteid belőle fakadhatnak. Ne vesd el ezt magadtól!
Szerző: Györfi Mihály
