Bízom én az Úrban?
"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat
nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van
szükségünk." (Zsid 4,16)
RÁ SZORULVA
Emlékszem az első apai szigorra! Amikor édesapám nem a leszidást
választotta, hanem a könnyeket. Nem volt büntetés, csupán könnyek,
amelyek arról árulkodtak, hogy valamit rosszul tettem. S ma már
felnőtt fejjel látom, hogy ennél jobban nem is történhetett volna.
A fenyítés ereje csekély az együttérzéséhez képest.
A bizalom életünkben nagy szerepet játszik. Az elmúlt héten az
építkezésen az egyik asszony így kezdte mondandóját: "Tiszteletes
úr, elmondom, mert akik itt ülnek, azokkal mind bizalmas vagyok..." -
mekkora megtiszteltetés, hogy most már mi is bizalmasok lettünk!
Egyszerű kis történetek, amelyek formálják és alakítják
életünket, és nem mondhatom azt, hogy csupán "az én életemet",
mert társadalmi viszonyainkra is teljes mértékben kihatnak;
tapasztalataim alapján nagy hatást gyakorolnak az Istennel való
viszonyra is. Hiszen a siker élvezete - és nem véletlenül használom
ezt a szót - nem nyújtana tartós örömet, ha nem Isten kegyelmét
tapasztalnánk meg benne. Így válik az élvezet élménnyé, isteni
élménnyé. Nagyon jól tudjuk, hogy mi, emberek életszerű
képekből, azaz élményekből építjük fel napjainkat és
határozzuk meg viszonyainkat.
Van Isten? És segítség? - kérlek, engedd meg, hogy itt ténylegesen
megszólítsalak: Kedves Olvasó! Életünk nagy rejtély, legalábbis
így gondoljuk, pedig nyitott könyv, amely arról árulkodik, hogy rá
vagyunk szorulva a krisztusi kegyelemre. Életem egyik legnehezebb
próbatétele volt kórházlelkészként egy haldokló mellé
letelepedni, és megtapasztalni azt, hogy az utolsó órákban
megszűnik a tér és az idő, kezdet és vég összeér. Krisztus azt
mondja: "Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég." A
szükség hangja szólal meg, amikor Istenhez fohászkodva mondjuk:
segítség! - és máris ébred bennünk a vágy, a reménység a
megmentettségre. Milyen érdekes: "remény s ég" - ami annak a
bizonysága, hogy nemcsak gondolat szintjén létezik Isten, hanem az
emberi életet szövi át gondolatban, szavakban és tettekben.
Akármennyire is hihetetlen, de te mindig tudod, Krisztusban megkaptad a
meghallgatás és a bizalom lehetőségét, hiszen a te rászorultságod
irgalmat nyert az Istennél Krisztus által.
