ÚTRAVALÓ - "Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas..."



Jézus mondta: "Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." (Lk 6,36-38)

Elvárásokkal kezdődnek napjaink. Arra számítunk, hogy házastársunk mosolyogva ébreszt, ismerőseink kedvesen köszöntenek az utcán, s a reggeli zsúfoltság ellenére a fiatalabbak udvariasan helyet adnak a buszon. Ha mindenki udvarias, mi is azok leszünk, ha ki-ki megadja a kellő tiszteletet, mi sem fogunk fukarkodni. Ahogyan velünk bánnak, úgy bánunk mi is másokkal. 

Mindez azonban csak a semminél több! Jézus sokkal többet vár övéitől. Állítja, hogy az éjszakai pihenés után a felkelő nap sugaraival vagy a szükséges áztató esővel irgalmas Atyánk már ránk köszöntött. Őt nem tudjuk megelőzni. A kinyitott Bibliánk lapjairól is biztosított szeretetéről. Úgyhogy mi mind a tőle kapott szeretet többletével léphetünk ki a házból. Ez a szeretet egész napra szóló energiát jelent a családi körben, iskolában vagy munkahelyen. 

Elvárások helyett nekünk kell kezdeményezni. Ideges munkatársnak előlegezni egy mosolyt, bajba jutott ismeretlennek erőteljes segítő mozdulatot. S mindenkinek kellő megértést. Az ilyen mosoly ragályos. S ahogyan mások felé fordulunk, azt vissza is kaphatjuk. S ha mégsem, akkor sem vagyunk vesztesek. Urunk naponta feltölt bennünket irgalmával és szeretetével, a végső ítélettel pedig vár.

Éppen ezért Krisztus követői között érthetetlen az állandó ítélkezés. Felületes ismeretség alapján ki tud helyes következtetésre jutni? Megítélhetjük az üzletet csupán a kirakatban látottak alapján? Nem tudhatjuk, mi mindent rejt a raktár, az emberi szív! A legjobb emberismerő is tévedhet. Jézus védi övéit mindettől. Arról beszél: az ítélkezőt megítélik , a kárhoztatót kárhoztatják, a kérlelhetetlen irgalmatlansággal találkozik, s nemcsak az emberektől, de magától Istentől is. Megéri? Egyáltalán nem! 

Munkánk végzése közben nem szabad elfeledkeznünk az Isten mérhetetlen szeretetétől. Aki ezt tudja, többé soha nem mérheti patikamérlegen szeretetét. Kalauz az utasnak, boltos a vevőnek, íróasztal mögött ülő az ügyfélnek, mindenki a másiknak adjon többet a kötelezőnél. A munkaköri leírásban nincs benne a jó szó, a megértő gesztus, a kedves biztatás, de jut erre az Atyától kapott tartalékból.

Uram!
Bocsásd meg, hogy sokszor beülök bírói székedbe. Pálcát török szeretteim és rokonaim, ismerőseim és munkatársaim felett. Tudom, hogy szereptévesztés ez. Gyógyíts ki bűnömből. Ne ítélj felettem úgy, ahogyan megérdemelném! Ámen 

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.