Az üdvösség: kegyelem!

Június 20.
[Az idősebb fiú] ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. (Lk 15,29-32)

Az atya idősebb fia születésétől fogva mindig otthon élt. Ám - úgy tűnik - az atyai ház mégsem volt igazi otthona. Hűségesen szolgálta atyját, de gondolkodását és szeretetét nem követte. Nem is értette. Elszakadt testvérétől is. Nem érdekelte sorsa, nem is várta haza. A kósza híreket meghallotta, meg is toldotta. Szerinte az öccse megérdemelte, hogy koldusbotra jutott. Maga kereste sorsát, nem érdemli meg, hogy segítsenek rajta! Az atya szeretetén pedig mélységesen felháborodott. Úgy fogalmaz, mintha atyját féltené az igazságtalanságtól: én szolgálok neked, parancsaidat nem szegtem meg, ő pedig vagyonodat tékozolta el. Hát ilyen hamar elfelejted sérelmeidet? Képes voltál visszafogadni őt, abba a családba, melynek oszlopa vagyok?! Én mindenért megszolgáltam, a tékozlót pedig visszafogadtad! Aki így gondolkodik, nem érti az Isten országának nyitott ajtaját. Miért áll szóba Jézus a megvetett vámszedőkkel, a parázna asszonyokkal, az ellenséges samáriaiakkal? Hogyan tartozhat egyetlen egyházba, a Krisztus-testbe egymás mellett az egykori izraelita és a pogányból lett keresztyén? Sokszor kellett megtanulnia Isten népének az "idősebb fiú" leckéjét, és megértenie az Istent. Aki messze útról érkezett, az mindjárt tudta, hogy az üdvösség nem érdem, az örökkévaló atyai ház - kegyelem. Aki belül volt, annak pedig meg kell tanulnia az Isten szemével nézni a világot, és reálisan látni önmagát is. Az Atya pedig nem szűnik kérlelni azokat, akik az "idősebb fiú" csoportjába tartoznak: "Ezen az ajtón engedtem be az élet labirintusaiban bóklászókat, a hatalomhoz igazodókat és a gyáva megfutamodottakat. Te, aki mindig itthon voltál, nem tőlem, csak a gondolkodásomtól szakadtál el. Ez is tékozlás! Ezen az ajtón hívlak téged is!" Vigyázzunk! Aki nem tud együtt örülni az Istennel, kirekesztheti magát az örök örömből is!
Uram!
Bocsáss meg, ha azt vártam tőled, hogy válassz köztem és a testvérem között. Ha úgy gondolkodtam, hogy bármelyik gyermeked nekem nem testvérem! Segíts megértenem, hogy ha valakit visszafogadsz, azt nekem is visszaadod - testvérnek. Add szívembe személyválogatást nem ismerő szereteted! Ámen.





.





,