A megtalált juh

Június 16.
[Jézus] erre ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja a barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lk 15,3-7)

A keresésről, megtalálásról és hazatérésről szóló jézusi példázatok közül ez az első, az "elveszett", de talán inkább a megtalált juhról szóló példázat. A farizeusokat és az írástudókat Jézus meglepő módon szembesíti ellentmondásaikkal. Másként gondolkodnak ők az emberekről, mint például juhaikról. A rossz úton járó emberről könnyen lemondanak. Egyetlen hiányzó bárány miatt pedig képesek azonnal útra kelni, s ha szükséges, Júdea köves, szakadékos vidékén még épségüket is kockáztatni. Hát nem fontosabb egy ember sorsa, Isten közelében való megmaradása, mint egy bárány? Persze a bárány a száz juhból álló nyáj része, tulajdon. Az emberrel kapcsolatban pedig szívesen visszakérdez Káinhoz hasonlóan még a legkegyesebb is: "Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?" (1Móz 4,9) A mai modern gazdálkodás ismeri a veszteség fogalmát. Minden árucikk szállítás és tárolás közben veszít a súlyából. A gabonamag egy része éppen az aratás közben pereg ki a kalászból a földre. Elképzelhető, hogy egy mai juhos gazda azt mondja: "Egy bárányom elveszett, de kilencvenkilenc megmaradt! Ennyit ki lehet bírni!" Vagy barátja tanácsolná: "Egyetlen tekergő miatt ne kockáztass! Nem érdemli meg! Térj napirendre a veszteséged felett!" Hála Jézusnak, ő másként gondolkodik! Szeretete kereső szeretet. Nincs az embervilágnak olyan zuga, ahol ő ne kutakodna, ahonnan ő ne mentené azt, aki segítségül hívja. Össze akarja szedni mindazokat, akik nyájához tartoznak. Fáj neki, ha azt látja, hiányzik valaki az Isten népéből. El is indul az elveszett után. Kiszabadítja a bozótból, utánamegy a szakadékba. Magától értődően kockáztatja épségét. S nem szabad elfelejtenünk: valamikor mindegyikünk éppen a századik juh volt! A megtalált századiknak pedig örülnek a mennyben! Meg kell tanulnunk együtt örülni a mennyeiekkel! S persze azt is, hogy nem szabad lemondanunk arról, akiről Jézus még nem mondott le. Mindenki az övé, az is, aki még nem tud erről!
Uram!
Ne engedd, hogy elfelejtsem, engem is te találtál meg, nekem is örülni tudtál. Pedig elveszett voltam. Ne engedd, hogy könnyen lemondjak elveszett társaimról. Találd meg őket is! Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Follow by Email